Legújabb rovatunkban elismert magyar filmrendezőket mutatunk be, akik neve sokaknak ismerősen csenghet. Célunk, hogy a teljesség igénye nélkül bemutassuk eddigi munkásságukat, illetve betöltött szerepüket a magyar filmtörténetben. Első kiválasztott rendezőnk Török Ferenc, akinek nevéhez olyan kultikus film köthető, mint a Moszkva tér, de a tavaly októberben bemutatott Senki szigete is sokak fejében ott motoszkálhat.
Az 1971-ben született Török Ferenc 1995-ben nyert felvételt a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakára, és a legendás Simó Sándor osztálynak növendéke volt. Simó Sándor rendező 2001-ben hunyt el, utolsó végzős osztálya pedig ismertté vált arról az összetartásáról, ami hosszú évekig fennmaradt az osztálytársak között. Groó Diana, Fazekas Csaba, Miklauzic Bence, Fischer Gábor, Pálfi György és Erdélyi Dániel – csak pár név abból a rendezői osztályból, ahol maga Török Feri is tanult. Diplomafilmjeik elején mindannyian osztályfőnöküknek mondanak köszöntet, aki szerethetőségre és emberségességre tanította diákjait. Simó Sándor a mesterségbeli tudását másképp adta át, sokkal inkább azt tanította, hogy miként maradjanak humánus emberek a forgatás során, és hogyan őrizzék meg az emberi kapcsolatokat a stábon belül. Az 1995 és 2000 közötti osztály így a diplomafilm után is sokáig együtt maradt, az egymástól való eltávolodás csupán az elmúlt pár évben kezdett egyre hangsúlyossá válni.
Simó minden diákja számára megszabta, hogy a készülő vizsgafilmjeik nem lehetnek rövidfilmek, csakis kizárólag nagyjátékfilmek – hiszen ezeket volt csak lehetőség a későbbiekben, mozikban is levetíteni. Török Ferenc pedig hatalmas sikert ért el a 2001-ben bemutatott Moszkva tér című filmjével. A történet 1989-ben játszódik, a rendszerváltás hatására az ország jelentős változásokon megy keresztül – a kapkodás, az állandó rohanás szinten hétköznapi dologgá alakult. A főszereplő pedig Petya, az a gimnazista fiú, aki a nagykorúság és az érettségi előtt áll ebben a feje tetejére fordult Magyarországon. Ahol pedig minden összeér, legyen az barát, a szerelem, a család vagy egészen távoli dolog, az nem más, mint a Moszkva tér. Az egyes szám első személyű narratíva a filmművet még emberközelibbé és szerethetőbbé formálta, olyannyira, hogy a mai napig képes a nézőt magával ragadni. Nem csupán a rendszerváltás korszakának szubjektív ábrázolása, hanem a mára már múlté váló régi Moszkva tér szerepeltetésének kultikussága is közrejátszott és játszik most is abban, hogy generációkról generációkra ruházódik át a film híre. A Magyar Filmszemle legjobb elsőfilmes kitüntetéssel, illetve közönségdíjjal jutalmazta Török Ferenc diplomafilmjét, ez a kezdeti siker segítette őt a filmes szakma ranglétráján való felfelé ívelést.

A Moszkva tér sikereit követően egy igazán dübörgő, mozgalmas időszak köszöntött be a rendező életébe. Közel hat évig (2000-2006) folyamatos felkéréseket kapott reklámfilmek megrendezésére. Elmondása szerinte ezalatt a pár év alatt rengeteg mindent tanult – nem csupán rendezésben, hanem technikailag is. A percről percre változó technológiák korába Török Feri generációja még nem született bele, ők már felnőttfejjel próbálták folyamatosan nyomon követni a fejlődés minden egyes kis mozzanatát. S bár maga a rendező is úgy véli, hogy a korszerű eszközök minden téren segítik a film forgatását, illetve utómunkáját, mégis önmagát inkább maradinak tekinti – olyan alkotónak, aki még mindig legszívesebben filmre forgat.

Budapest színterét elhagyva a Szezon című nagyjátékfilm egy kelet-magyarországi kisvárosba kalauzolja el a nézőt. A 2004-es film identitásukat kereső, önmagukkal küzdő szereplőket vonultat fel, miközben végig ott lebeg a cselekményben a jövő kiszámíthatatlansága – a remény és az elkeseredettség egyidejű jelenléte. Szinte kronologikusan előre haladva a Moszkva tér 18 éves fiataljait felváltották azok a fiatal felnőttek, akik az iskola falait elhagyva igyekeznek pénzt keresni, és megbirkózni a felnőttlét árnyoldalaival. Török Feri szeretne hinni az emberekben, de az élet megállás nélkül azt mutatja, hogy ennek a hitnek semmi értelme.

Három évvel később 2007-ben a rendező a trilógia méltó befejezéseként (Overnight) a kőkemény felnőttéletet – mégpedig ennél is pontosabban a brókeréletet – szeretné megmutatni, és a hiteles prezentáláshoz producere, Angelusz Iván segítségét is elkérte. A tőzsdézés az az életvitel, amiről egy kívülálló keveset tud, vagy csak sejti a dolgokat. Török Feri a pénzközpontú gondolkodásban épp ezt, a sztárbróker esetét szerette volna kiemelni. A főhős dúskál a jólétben, szinte bármit megvehet, bármi pillanatok alatt az ő tulajdona lehet – de nem minden a pénz, ha a magánélete pedig üres és kiégett. A rendező legnagyobb kihívásként az őt körülölelő világ feltérképezését tekinti, ezért is szeretné filmjeivel elősegíteni a megértését folyamatát. Az Overnight kihangsúlyozza azt, hogy az emberek mennyire felületesen élik meg kapcsolataikat. Elvesztek az igazi mélységek, a szorosabb baráti kötelék kialakításához hiányzik az idő – mert ezt az időt a munkára és a pénzkeresésre fordítjuk. Éles társadalmi kritika azonban nem ért el olyan sikereket, mint Török Ferenc előző filmjei.

Tavaly ősszel került a mozikba a Senki szigete, amely három fiatal történetét meséli el. A különböző életszálak végül Budapesten keresztezik egymást, kellőképpen felbolygatva ezzel az eddigi, normális kerékvágást. A sok váratlan fordulat és szerelmi zűrzavar jellemzi a filmet, Török Ferenc számára fontos, hogy mit maga körül, és hogy ezt miként jelenítse meg. Ahogyan a régebbi alkotásai, úgy a Senki szigete is arra próbál reflektálni, ami a hétköznapjainkban zajlik. Egy olyan rendező és forgatókönyvíró, aki tükröt tart a társadalom felé, miközben mindig azon kapja magát, hogy újra és újra a világot próbálja valahogyan megérteni...

Főbb filmalkotásai

Senki szigete (2014)
Isztambul (2011)
Magyarország 2011 (Más alkotókkal, 2011)
Apacsok (2010)
East Side Stories (2010)
Hajónapló (2009)
Koccanás (2009)
Overnight (2007)
Szezon (2004)
Moszkva tér (2001)

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!