Brooklyn gonosz és sötét hely. Az ember egyedül van, örökké egyedül, senkire se számíthat, se istenre, se emberre, se kutyára. Gengszterfilm, thriller, illetve krimi ez a James Gandolfini utolsó szereplésével hamarosan mozikba kerülő amerikai film, a Piszkos pénz. Michaël R. Roskam belga filmrendező (Bikanyak) ezúttal Dennis Lehane krimiíróval dolgozott együtt, akinek ez már nem az első forgatókönyvírói munkája (Viharsziget, Drót, Titokzatos folyó). 

Sok filmet képesek túlhájpolni megjelenése előtt, rengeteget teljes mértékben indokolatlanul, de mindenki izgatott az azt övező pletykák miatt. A The Drop-ot a tavaly elhunyt James Gandolfini (Az ember, aki ott se volt, The Sopranos, 8MM, Killing Them Softly, stb.) utolsó szerepeként vonul be a filmvilágba. Sokaktól hallottam, hogy kizárólag ezért az alakításért nézik meg a filmet moziban, bevallom, én is nagyon vártam, és olyan nagyon hatalmasat nem is kellett csalódnom, csak egy közepeset. És azt sem Gandolfini, vagy a szintén zseniális Tom Hardy miatt kellett. Mert ha valami igazán jó ebben a filmben, akkor az a színészek és a kitalált karakterek passzintása. 

A történet főszereplője Bob Saginowski (Tom Hardy), aki a nagybátyja, Marv (James Gandolfini) birtokában lévő brooklyn-i kocsma pultosa (haloványan meg van említve, hogy régen bunyózott, ami a backstory és a végkifejlett miatt fontos, de azért ez egy kvázi olyan információ, amit félóra után elfelejt az ember a karakter miatt). A kocsma viszont a csecsen maffia lerakóhelye (sajnos nem tudjuk mióta, csak azt, hogy ez nem mindig volt így), Marvnak pedig ebből nyilvánvalóan elege lesz. A sztori a felszínen a kisember tehetetlenségéről szól a maffiával szemben, életért és megélhetésért való küzdelemről, ami később sokkal inkább lelkiismereti drámává alakul át. Bob nem egy egyszerű pultos csávó. De aki látszólag ártatlannak tűnik, az nyilván sosem lehet az.

Bob lelkiismeretes, eleinte mintha kicsit szellemi fogyatékosnak is tűnne az alkalmi ügyetlenkedéseivel, értetlenkedéseivel. A rendező minden erejével azon dolgozik, hogy a legszerethetőbb, legártatlanabb figurát hozza létre, ami egy ilyen állandóan kontrollált szituációban megvalósítható. Bob annyira figyel környezetére, hogy hazafelé sétálva meghall egy kutyavonítást, majd rá is lel egy bébi pitbullra egy szemetesben. A szemetes, illetve a hozzátartózó ház gazdája Nadia (Noomi Rapace), aki  a múltjától megzakkanva és az expasijától megfélemlítve tengeti mindennapjait. A kutya és Bob viszonya eleinte a férfi első felelősségvállalásáról szól – nem kíván ez a metafora semmi egyéb magyarázatot – majd később összekapcsolja Bobot és Nadiat, valamelyest szükségszerűen. 

Nagyon nehéz nem spoilerezni, amikor erről a filmről beszélünk. A történetvezetés eleinte nagyon izgalmas, a film készítői értenek a feszültségkeltéshez, amihez nem kell használniuk a zene eszközét. Motívumrendszerében és képi világában mégis van valami különös, és alkalomadtán nagyon zavaró. Az emberi természet a környezet (az élet) hatására való megromlását, a külcsín alatt nyugvó gonosz legyőzésének vágyát szimbolizálja például az, hogy a rendszeresen misére járó Bob sosem áldoz, és hogy egy törött karú angyal van az asztalán. Az angyallal vonhatunk még egy párhuzamot, az örök áldozat Nadia személyében, aki az angyal karjának megjavításával félig meddig explicit azt ajánlja fel, hogy megtudja javítani ezt a fiút, meg tudja menteni a lelkét. Ez a lélekmentés nem következik be, mert valahogy a karakterfejlődés egy ponton leáll.

Bob egy nagyon érdekes figura, sok mindent beleképzelhetünk a múltjába és a jelenébe csak azzal, hogy Tom Hardy játékát figyeljük, viszont ez közel sem elég ahhoz, hogy a karakterrel együtt valami "tanulságot" vonhassunk le a történetéből. Bob rövid idő alatt válik egysíkúvá, kiismerhetővé, a legfontosabb eltitkolt dolgokat személyével kapcsolatban a rendező kimondatja más szereplőkkel. Csírájában folytja el annak a lehetőségét, hogy a karakter lelkébe kukkanthassunk. Zavarodottságot látunk, de nem elmebajt vagy rögeszmét, ezért sok minden nehezen fogadható el Bob következetlenségében, főleg a végkifejlet, ami ebből fakadóan lehúzza a film színvonalát, és teljesen kilóg a világából. James Gandolfini nyilván tökéletes hanglejtéssel és mimikával játssza a bártulajdonos szerepét, de azért messze nem ez volt életének legnagyobb szerepe. Magát hozta, ami mindig jó, és minden tiszteletünk és elismerésünk az övé.

A Piszkos pénz október 30-tól a mozikban!

Piszkos pénz (The Drop, 2014) - színes, feliratos, amerikai thriller, 106 perc
- Értékelés: 10/7 raptor
- Írta: Dennis Lehane
- Rendezte: Michael R. Roskam
- Szereplők: Tom Hardy, James Gandolfini, Noomi Rapace, Matthias Schoenaerts