Roy Andersson öt évtized alatt csupán öt nagyjátékfilmet készített, de nem akármilyeneket. A filmek egytől egyig fekete komédiák, a svéd rendező stílusa pedig összetéveszthetetlen bárki máséval a világon. Most, még 71 évesen is dolgozik, új filmjének nem kicsit különös címet adott: Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről. A rendező több, mint 400 tévéreklámot rendezett, fergetegesek, érdemes belenézni.

Az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről (ezután Galamb) egy trilógia utolsó darabja, nem mintha Andersson esetében lehetne beszélni bármilyen kapcsolódásról és kontinuitásról. Az első rész a Dalok a második emeletről kifejezetten megijesztette Lars von Triert, ezután azt nyilatkozta, hogy Andersson az egyetlen, akitől van félni valója versenyhelyzetben. A film 2000-ben vitte el a Zsűri díját Cannes-ban. A második rész, a Te, aki élsz Norvégiában kapott díjat.

Szemben Andersson másik két filmjével, a Galambban sokkal tovább kíséri, és nem hagyja el kiemelt karaktereit, ezúttal két meglehetősen szerencsétlen utazóügynököt, akik a szórakoztatóipari termékekkel kereskednek. Kínálatukban a „sikertermék” extra hegyes vámpírfog, nevetőpárna („Nevetést viszünk az otthonába, a munkahelyére.”) és egy egyfogú ember maszkja szerepel, ami természetesen majd sláger lesz. A két férfit alkalmanként elhagyjuk, hogy más emberek életébe is betekintést nyerjünk, a tanítványába szerelmes tánctanárnőjébe, egy kocsma mozgalmas napjaiba, ahol egy időben a pultos kisasszonynak adott csókért lehetett felest kapni, groteszk halálesetekbe és körülbelül 20 másik eseménybe.

A Galambban 39 "matrica" van, melyek egytől egyig a hétköznapi élet abszurditására reflektálnak. Minden egyes jelenet egy szelete az életnek, amivel egyszerűen nem lehet kritikát megfogalmazni. Filmjei szeretetéhségről, zavarodottságról, vágyról, bánatról, és leginkább az ember kiszolgáltatottságáról szólnak. Keserédesen áll hozzá az élethez és az emberek mindennapi problémáihoz, nem fél kifigurázni senkit és semmit, hiszen olykor eltúlzott karakterei és jelenetei pontos képet adnak arról, hogy mi emberek, milyen viccesek is vagyunk igazából, így kívülről nézve.

Hogy miből jött ez a furcsa cím? Andersson nem titokzatoskodik, egészen pontosan megmagyarázza. Inspirációját Peter Bruegel Vadászok a hóban című festményéből nyerte. Bruegel festményén madarak repkednek az emberek felett, van, amelyik ágon ül. Andersson szerint a madarak azon elmélkednek, mit csinálhatnak odalent az emberek? Miért olyan elfoglaltak? A Galamb madártávlatból szemléli az emberek helyzetét, lényegében olyasmi magyarázatot ad erre Andersson, hogy a madarak nem csak reflektálnak az emberi létezésre, hanem aggódnak is értük, mint ahogy maga a rendező is. Az emberek nem látják a közelgő vészt, az apokalipszist, nem reflektálnak saját magukra. A Galambbal az a célja, hogy az emberek észrevegyék azt, amiben vannak, és felismerjék azt a képességüket, hogy a rossz, amit maguk számára okoznak, elkerülhető, és mindez csak és kizárólag rajtuk múlik.

Roy Andersson különleges módszerekkel dolgozik. Megvett egy lakóházat Stockholmban, annak a tetején lakik, a többi emelet pedig iroda és stúdió. Andersson kicsi stábbal dolgozik, a skiccei és dialógjai alapján tesznek össze egymás után jeleneteket. Minden jelenet egy darab kép, egy beállítás, nem használ túl gyakran kameramozgató eszközöket. A film hangulatát most is a hosszú beállítások és a kevés, de annál frappánsabb dialógok biztosítják. Andersson két évtizede dolgozik Borbás István operatőrrel, a Galambnál pedig egy frissen végzett másik magyar taggal is bővült a stáb, az eredetileg operatőri szakmai gyakorlatra érkező Pálos Gergővel, aki becsatlakozott a munkafolyamatba (a mázlista!).

Roy Andersson Galambja nem igazán közönségfilm. Monotonitása és fekete humora, látásmódja az emberi létről nem mindenki számára befogadható. Nincs hozzá útmutató, és még egy Andersson-fan számára is elég sok értelmezhetetlen jelenetet rejt. De ilyenkor a néző megvonja a vállát, hogy hát, valóban ilyen az élet. A Galamb keserűbb és sötétebb, mint a trilógia másik két darabja, de nem hagyja, hogy sokáig szomorkodjunk magunkon, ahogy az utazóügynökök, mi is folytatjuk a napokat, hátha egyszer összejön valami jó és nagy dobás!

Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről (En duva satt pa en gren och funderade pa tillvaron).
Színes, feliratos, svéd-német-norvég-francia szatíra, 101 perc, 2014.

- Értékelés: 10/10 raptor
- Írta és rendezte: Roy Andersson
- Szereplők: Holger Andersson, Nils Westblom, Viktor Gyllenberg

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!