A tegnap 83 éves korában elhunyt színészt mindenki Spock-ként, a Csillagflotta félig ember, félig vulcani tisztjeként ismeri, pedig mindemellett filmrendezőként, énekesként, költőként és fotóművészként is helytállt. Ebben a posztban ezekből is merítünk.

Leonard Nimoy 1931-ben, ukrán származású zsidó bevándorlók gyermekeként született Bostonban, és 8 évesen kezdett színészkedni. Első filmes felbukkanására 20 évesen került sor, a Queen for a Day című komédiában, első főszerepét pedig 1952-ben kapta, a Kid Monk Baroniban.

Még ugyanebben az évben készült a Zombies of the Stratosphere, amely pont annyi, amennyit a címe is sugall. Nimoy ebben egy kutatót alakított:

Ez volt az a pont, ahol a színész kezdett elköteleződni a sci-fik mellett, hisz alig két évvel később már Gordon Douglas klasszikusában, az óriáshangyás Ők!-ben láthattuk.

Az ezt követő 12 évben összesen 54 (!) sorozatban tűnt fel, mígnem 1966-ban megkapta Spock szerepét, amely 1969-ig futott. Ez alatt háromszor is Emmy-díjra jelölték.

A Star Trek után Nimoy egy Paris nevű kémet alakított a Mission: Impossible első sorozatverziójában.

1973-ban rövid időre újra Spock lett belőle, bár ekkor már csak hangja szükségeltetett a szerephez, hiszen a Star Trek rajzfilmváltozatában szinkronizált.

Ezekben az években kipróbálta magát a színpadon is, a Broadway ünnepelt színésze lett a Hegedűs a háztetőn, A vágy villamosa, Macska a forró bádogtetőn, My Fair Lady darabokban. 1977-től egy parajelenségekkel foglalkozó sorozat narrátora lett, az In Search of... többek között a Bigfoot, Atlantis, vagy a gyilkos méhek titkait kutatta.

Ekkor kezdte el zenei pályafutását is, először Star Trek-nótákat faragott, majd számos más komolytalan szerzemény is a nevéhez köthető. Az alant következő dalocska például Zsákos Bilbóról szól:

1977-ben írta meg önéletrajzi regényét I Am Not Spock (Nem vagyok Spock) címmel, amit a trekkerek teljesen értetlenül fogadtak, pláne, hogy az addigra kult-státuszba emelkedő Star Trekből két év múlva elkészült az első mozifilm verzió is, Nimoy-jal a fedélzeten.

Három évvel később elkészült a Star Trek II: Khan haragja, amelyben Nimoy már annyira gyűlölte karakterét, hogy a forgatókönyvírókkal megbeszélte, hogy hősi halált halhasson. Ezt a döntését később megbánta, így a Star Trek III: Spock nyomában című filmben feltámasztotta magát (ezt az epizódot, illetve a negyediket már ő maga rendezte, majd átadta a stafétát William Shatnernek).

A 80-as években összesen hat Star Trek-filmben szerepelt, de közben feltűnt William Shatner oldalán a T. J. Hookerben, és megrendezte a Három férfi és egy bébi című filmet is.

A 90-es évek eleje még mindig a Trek jegyében telt, de már jóval kevesebb filmes munkát vállalt. 1995-ben kiadta második önéletrajzi könyvét I Am Spock (Én vagyok Spock) címmel, s közben komolyabban fotózni is elkezdett. Itt számos tizennyolc pluszos fotó tőle.

2002-ben bejelentette, hogy visszavonul a filmezéstől, s közben verseket írt (saját oldalán meg is osztotta őket). 2009-ben J.J. Abrams unszolására visszatért a vászonra: ő alakította az idős Spockot a Star Trek XI.-ben, és ha már így alakult, elvállalt néhány részt A rejtélyben (Fringe) is. 2011-ben Bruno Mars is rávette, hogy szerepeljen a Lazy Song című videoklipben, amelyben grumpy, mariskázós öregurat alakít.

Tekintve, hogy 1986-ban szinkronszínészként szerepelt az egész estés Transformers-rajzfilmben, 2011-ben elvállalta Michael Bay Transformers 3.-jában Sentinel Prime megszólaltatását. Utolsó szerepe a legutóbbi Star Trek moziban - mi más - mint Spock volt. Utolsó Twitter bejegyzsését február 23-án közölte: "Az élet olyan, mint egy kert. Lehetnek tökéletes pillanatai, de nem maradnak meg, kivéve az emlékezetben. (LLAP) Hosszú és eredményes életet." Leonard Nimoy 83 évet élt.

A life is like a garden. Perfect moments can be had, but not preserved, except in memory. LLAP

— Leonard Nimoy (@TheRealNimoy) 2015. február 23.