Leírás

Roboraptor Blog - Ahol a geekoszféra kezdődik...

Facebook

Utolsó kommentek

Címkék

Az idei nyár eddigi elég silány blockbuster-felhozatala miatt kevés várakozással ültem be A majmok bolygója franchise második előzményfilmjére aggodalmam azonban alaptalannak bizonyult. A Forradalom látványos, egyedi világot varázsol a szemünk elé és még szól is valamiről. Ez utóbbi talán a legüdvösebb, különösen az utóbbi idők szuperprodukcióit elnézve.

manki.JPG

A történet pontosan ott folytatódik, ahol legutóbb abbahagytuk, gyakorlatilag az előző film stáblistája alatt már látott világtérképen megjelenő grafika segítségével (és hangban alávágott híradórészletekből) megtudjuk, hogy a megfékezhetetlenül terjedő „majominfluenza” rövid időn belül az egész világon elterjedt és mire egyet fordulunk a Föld körül, már csak pislákoló foltok jelzik az emberiség kevés túlélőjét.

Ezután megismerjük a békés majomkolóniát, amely gyakorlatilag törzsi körülmények között él Cézár vezetésével. Életük idillinek tetszik, kezdetleges faépítményeik már előrevetítik egy fejlett, jobb kor eljövetelét, a majmok igazi felemelkedését. Az őket ketrecekben tartó és elnyomó ember emléke már félig feledésbe merült, de Cézár (és ezáltal a kolónia) azért nem felejtett el mindent, amit az emberektől tanult. Egymás közt főleg kézjelekkel kommunikálnak, a gyerekek írni-olvasni tanulnak, egy-egy majom pedig meg is szólal, ha mondandóját nyomatékosítani szeretné.

Dawn-Planet-Apes-012.jpg

Az idill persze nem tarthat sokáig, egy kis csapat ember betéved a majmok területére és a régi ellentétek újra kiéleződnek. A kis embercsapat vezetője és egyben a film legfontosabb nem majom szereplője, Malcolm (Jason Clarke) a film leggyengébb pontja. Karaktere érdektelen és elnagyolt, fontos feladata persze a cselekmény előremozdítása és az egyetemes jó képviselése, de nem tud minket különösebben érdekelni se firkálgató kamasz fia, se a (talán még nála is jellegtelenebb) barátnője; a film egyetlen valamirevaló női karaktere. Ilyen esetekben szokott Hollywood (el nem ítélhető módon) úgymond sztárt szerződtetni, hogy a kissé unalmas, de létfontosságú karaktert megformálja és „sármjával” megetesse velünk. Jason Clarke a rendszerint tátott szájával és busa fejével erre azonban nem képes, engem helyenként kifejezetten irritált, másokat talán kevésbé fog zavarni.

A másik táborban már jobb a helyzet, és a film nem véletlenül helyezi inkább az emberszabásúakat a középpontba. Cézár forróvérű, leleményes ifjoncból alfahímmé nőtte ki magát és népes családja jólétének a biztosítása gyakorlatilag minden erejét felemészti. Pedig apaként más felelőssége is akadna, felnőtté cseperedő fia, Kékszemű például útmutatást keres és persze a legrosszabb helyen találja meg. Ezzel el is érkeztünk a film legerősebb eleméhez – Kobához. Őt már az előző filmben is láthattuk, ő volt az a sebhelyes arcú majom, aki Cézár utódja lett a kísérleti laboratóriumban, ennek a filmnek az elején pedig Cézár jobb kezeként ismerhetjük meg. Elég hamar kiderül azonban, hogy Cézár és Koba egész másképp emlékszik vissza az emberek közt eltöltött időre. Koba, aki csak ketrecek belsejét és injekciós tűk barátságtalanabbik végét ismerhette, kevés bizalommal és még kevesebb szimpátiával viseltetik a területükre betörő emberek iránt. Cézár ugyan keresné a békés együttélés lehetőségét, de természetesen mindkét táborban megvannak azok, aki így vagy úgy, de ezt a törékeny fegyverszünetet veszélyeztetik.

la_ca_0403_dawn_of_planet_apes_028.jpg

A történetbe innentől nem mennék bele, elég lineárisan halad nem különösebben meglepő végkifejlete felé, az odavezető utat azonban érdemes bejárni. A film látványos, a CGI meggyőző, az akciójelenetek alatt szerencsére nyoma sincs a manapság oly divatos kamerarángatásnak és másodpercenként huszonötszöri vágásnak. A történet stabil lábakon áll és letisztult dramaturgiai szerkezete segítségével zökkenőmentesen halad előre. A színészi alakítások közül a Cézárt alakító Andy Serkist és a Kobát alakító Toby Kebbellt érdemes kiemelni, mindketten nagyon hitelesek, gesztusaik állatiasak amikor kell, máskor majdhogynem túl emberiek – de hát pont erről szól az egész hacacáré. A Gary Oldman rajongóknak szólok előre, hogy kedvencük a 130 perces játékidőből jó, ha tízet tölt a vásznon, nem véletlenül nem értékeltem külön a karakterét. (Ő egyébként a San Fransisco-ban maradt emberi túlélők vezérszerűsége).

Nem csak a franchise rajongóinak ajánlott, aki (hozzám hasonlóan) csalódott a nyári blockbuster-termés kapcsán, az nézze meg bátran, toronymagasan veri a bagázst transformerestül, x-menestül.

A majmok bolygója Forradalom (Dawn of the Planet of the Apes, 2014- Értékelés: 10/8 raptor
- Rendezte: Matt Reeves
- Szereplők: Andy Serkis, Jason Clarke, Toby Kebbell, Gary Oldman, Keri Russell

 

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!

Címkék: kritika forradalom majmok posztapokalipszis motion capture előzményfilm Caesar Dawn of the Planet of the Apes Jason Clarke Gary Oldman Keri Russell A majmok bolygója Andy Serkis Toby Kebbell Matt Reeves A majmok bolygója - Forradalom The Planet of the Apes

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://roboraptor.blog.hu/api/trackback/id/tr386509315

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Prof. DnS 2014.07.22. 20:06:13

Nem szoktam akciófilmekről áradozni, de ez a mű (szinte) tökéletesen sallangmentes, profi, minőségi szórakoztatás. Egyet kell, hogy értsek: az összes mostani blockbustert az ölébe ülteti és redős kis majomkezével alaposan elp*csázza! Wow. (bocsi, némi szerkesztőségi beleélés, na de kérem!...:) )

Nuuk 2014.07.24. 09:45:24

Az előző film egy kicsit jobban hatott az érzelmekre, de igen sok logikai bukfencet tartalmazott (lásd még a "világ legidiótább kutatóvállalata" címszónál). Ez a mostani kevesebb, de persze nem zéró hibával megy, mindenesetre a legtöbb kérdésemet és kifogásomat szépen lerendezte. Való igaz, nincs benne túl sok meglepő fordulat. Hogy ne spoilerezzek: mint amikor más filmekben a főhősre rámosolyog egy csajszi az elején, abból rögtön tudod, hogy a végén majd összejönnek, persze csak a kötelező félreértés vagy egyéb bizalmi válság tisztázása után.

Egy apró érdekességre hívnám fel a figyelmet. Koba elvileg egy bonobó, ami a legbékésebb majomfaj a világon. Szerintem azzal is üzenni akartak, hogy pont ő lesz a leginkább agresszív azok után, amiken korábban keresztülment.