Sosem láttam még horvát vígjátékot, de ezek után biztosan utána járok a dolognak. Mielőtt belekezdenék A pap gyermekei-nek elemzésébe, szeretnék kérni minden kedves olvasót, NE nézze meg az előzetesét, mert annál nagyobb baromságot, hogy az Anima Sound System zenéjére vágnak össze egy még csak nem is passzoló dallal trailert, nem lehetett volna elkövetni ezzel az érzékeny és kiemelkedő tanmesével.

A tiltott trailer:

Valahol Horvátországban egy kicsiny szigeten él Don Fabijo atya. Élete nem egyszerű, az idősebb Don Jakov, a helyi pap alatt kell dolgoznia, az emberek nem különösebben szeretik, nincs sok munkája. Egy napon egy türelmetlen hívő nem tudta kiállni a gyóntatáshoz a sort Don Jakovnál, ezért a fiatal paphoz kerül. Amikor a Petar, az újságárus a kondomárusítást gyónja meg, Don Fabijonak óriási ötlete támad. Gondoskodik arról, hogy a helyi boltokban fellelhető összes óvszeren apró lyuk segítse a gyerekszaporulatot. Egyre bonyolódó akciótervéhez tettestársakra lel Petar, az újságárus és Marin, a gyógyszerész személyében, de arra senki sem számít, hogy a bébi-boomnak komoly következményei lehetnek.

A film egy kisbabákkal teli teremben fekvő főszereplővel kezdődik, pár másodperc múlva megtudjuk, hogy a hősünk képzeletében járunk, aki immár idősen, rákosan fekszik egyedül a betegszobában. Amikor megérkezik hozzá a gyóntató pap, Fabijo elkezd visszaemlékezni életére és bűneire. A film sokat foglalkozik a gyónás aktusával. Mivel a papokat titoktartás köti, kezük meg van kötve, a bűnök egyik gyóntató paptól a másikig jutnak körbe, fogadalmuk miatt nem tehetnek feljelentést a rendőrségen, ami amellett, hogy komoly lelki teher, fontos társadalmi és vallási kérdés is.

/SPOILER/

A pap gyermekeinek fő témája a születés és a terhességszabályozás. Az utóbbi mellett áll ki a film, nem kicsit radikális módon. Másfél órán keresztül figyeljük, hogy a humorosabbnál humorosabb események hogyan torkollanak váratlan tragédiákba. Fabijoék óvszerlyukasztó akciója eleinte apró tűvel működik, később megkezdődik a varrógéppel történő tömeggyártás, mert ezen a kis szigeten mindenki szexelni akar, ahogy azt Petar, Fabijo jobb keze egy óriási táblázatban végig is vezeti.

Nem mindenkinek jön viszont jól a gyermekáldás, és a pap erre nagyon későn jön rá, mire már van egy elvetélt kritikus állapotban lévő fiatal lány. Egy másik leányzó nem kerül nagy bajba a terhessége miatt, ám listája van az esélyes férfiakról, akiket Fabijo kötelességtudóan fel is keres és vérvizsgálatra küld. Végül nem találják meg az apát, a lyukasztó csapat pedig rábök a szerintük legmegfelelőbb férfira, és közlik vele, hogy egyeznek a gének. A férfi megkattan a tehertől, részegen felmászik egy toronyra, és üvöltve énekelget miközben a sziget lakói reggelig ücsörögve körülötte próbálják szóval tartani, mondván addig sem ugrik, amíg énekel.

A film könnyed hangulata egyik pillanatról a másikra vált át katasztrófába, amikor kiderül, hogy Don Jakov teherbe ejtett majd vízbe fojtott egy kislányt a kórusából. És itt jönnek be a gyónás kőkemény szabályai, Fabijo nem jelentheti fel a papot. Fabijo felismeri, hogy az ő népességnövelési akciójának a következménye az összes történés. A teremben a hahotázó és vicceskedő emberek elhallgatnak, abbahagyják a zörgést a reggelijükkel, elviselhetetlen feszültség és várakozás teremtődik, rég voltam ennyire csendes vetítésen, egyszerűen mindenki egytől egyig ledermedt, velem az élen.

/SPOILER VÉGE/

Vinko Bresan ez alkalommal Mate Matisic író drámáját adaptálta, aki a forgatókönyvírás mellett a zeneszerzői feladatkört is vállalta. A pap gyermekei dinamikus, ízes és mindenekelőtt hihetetlenül bátor. Ahogyan a humor mögé becsempészi a keresztény vallás kritikáját, a liberalizmust, a szexualitást, a háttérben zajló háborút, nem direkt és nem szájbarágós.

Képi világa leginkább skandináv filmek letisztultságát juttatja eszembe. Tele van kiszólásokkal, Fabijo végig nekünk beszél, hogy tanuljunk történetéből. A főszerepben lévő Krešimir Mikić arcát hosszú órákon keresztül tudtam volna bámulni, a fiatal, őszinte, kicsit hiperaktív pap szerepét mintha egyszerűen ráöntötték volna. Az összes karakter telitalálat, izgalmasak a legkisebb mellékszereplőig. Van itt térden csúszó sziget-bolondja, szocialista és konzervatív politikus, akik csak szexuális beállítottságuk miatt jönnek ki egymással, nem mellesleg tiszta hülyék, és nagyon viccesen próbálnak kiállni nem egészen védhető érveik mellett, gyógyszerész, aki mindenkit utál, menő hajókával utazó püspök, álterhes nő és még sorolhatnám.

Annyira komplex, eltalált, szórakoztató és egyben szomorú ez a film, hogy nem akarok többet beszélni róla, menjetek és nézzétek meg!

Utóirat: Csodálatos montázs van arról összevágva, hogy az emberek milyen arcot vágnak óvszervásárlás közben, ha van kedvetek küldjetek ti is képet, ha így tesztek, feltöltök egyet én is! 

A pap gyermekei (Svecenikova djeca, 2013)

színes, feliratos, horvát vígjáték, 93 perc, 2013 

- Rendezte: Vinko Brešan

- Írta és zenéjét szerezte: Mate Matišić

- Szereplők: Krešimir Mikić

- Értékelés: nem tudom mire illik 10/10-et adni, nekem az egyik kedvencem lesz a film! :) 

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!