Leírás

Roboraptor Blog - Ahol a geekoszféra kezdődik...

Facebook

Utolsó kommentek

Címkék

A vélemény, mint tudjuk, olyan, mint a popó: mindenkinek van, de nem mindenkié érdekel mindenkit. Most azonban, hogy az enyémre (mármint a véleményemre) kíváncsi néhány kolléga, megragadom az alkalmat, és néhány adat segítségével fejtegetem azt, hogy miért halott a szebb napokat látott Hollywood, és hogy mi van a halál után.lead.jpgNyugaton a helyzet

„Nagy siker a Rambo 40”rappelte a jövőről az 1993-ban szintén szebb napokat látó Geszti Péter, ami ma aktuálisabbnak hat, mint valaha. Habár Stallone éppen a Rambóval megállt négynél, közben Rockyból is lett hat, és Expendablesből is három. Azt hiszem, nem kell senkinek nagyon magyaráznom, hogy miért gáz ez, de abban talán nem értünk egyet, hogy a maszkos igazságosztók századik világmegmentése sem sokban különbözik Sly gaztetteitől.

A legnézettebb, legismertebb és legtöbb bevételt hozó filmek mára bestseller-, képregény- és „igaz történet”-adaptációk, remake-ek és folytatások. Akármilyen jó az alapanyag vagy az előző rész, akármilyen összetett személyiség a valós tudós, akiről filmet csinálnak, Hollywood gépezetén keresztüljutva egy univerzálisan érthető, leegyszerűsített, egyértelmű történetet kapunk. Ha térben nézzük mindezt, akkor szimbolikus, hogy annál nagyobbat szól egy film, minél izgalmasabbak a speciális effektek 3D, vagy ne adj’ Isten, 4DX robbanásai – míg a karakterek kétdimenziósak maradnak.

Nem titok vagy felfedezés az sem, hogy az amerikai stúdiófilmek termékek, amiket gyártanak (egyébként nagyrészt nemzetközi exportra). A kaliforniai álomgyár futószalagjairól érkező mozgóképek a szerint az elv szerint készülnek, hogy minél többet fektetnek beléjük, annál többet fognak keresni rajtuk, és ez tökéletesen be is válik a nagyoknak. Rekordbevételeket látunk évről-évre, amik megerősítik a stúdióvezetőket abban a hitükben, hogy jó, amit csinálnak.

Hiszen dől a lé.

Csakhogy ezek a rekordok úgy jönnek össze, hogy az emberek a jegyárak és a változó mozgókép-fogyasztási szokások miatt (ezekről később) ritkábban mennek moziba, de akkor mindenki ugyanarra a folytatásra. A fejesek nem filmrajongók (vagy egyáltalán: filmnézők), hanem kőkemény üzletemberek, akik a piac és a nézői igények változásaira lassan reagáló, óriási, bürokratikus cégeket irányítanak. A saját csapdájukban ücsörögnek, és vígan öntik az olajat a tűzre.

fine2.jpg

Természetesen mindannyiunknak nehéz saját hibáinkat észrevenni, és egy stúdióvezető sem fogja úgy számonkérni saját cégén a filmművészetet, mint én rajta, de a számokból talán ők is érthetnének: Az új, friss, eredeti dolgokat azt hinné az ember, hogy eladni is jobb, nem csak megvenni. Nos, a hat legnagyobb stúdió filmjei 10 évvel ezelőtt még 50%-ban eredeti történetek voltak, mára ez újra megfeleződött. Az alábbi infografikán látható korábbi összehasonlítás szerint 2011-re az év top 10 filmjéből teljesen elfogytak az eredeti történetek, az embertömegek a megszokott brandekre özönlöttek.  loss-of-originality-stats8.gif

Tehát jól láthatóan Hollywood biztonsági játékába nem fér bele a vállalkozó szellem, és, már bocsánat, de fullba nyomják a kretént: 17 Marvel-film és 10 DC-adaptáció van úton, a folyamatosan készülő egészestés Hasbro- és Lego-önreklámok mellett. De nem is kell olyan messze mennünk a jövőbe: idén a slágerek a Mad Max, a Jurassic Park, a Terminátor és a Star Wars új részei, hamarosan a tévében az új Twin Peaks, és az új X-akták

what_year.jpg

És ott van az örök jolly joker, a lap, amit minden vitában ki lehet játszani (de nem mindig indokolt vagy erkölcsös), A GYEREKEK. A jövő mozinézői filmfogyasztói valós emberi helyzetek helyett teljesen elrugaszkodott sablonokat látnak, elfelejtik az igazi történetmesélés és az önálló ötletek értékét. És ami mégnagyobb baj: sok filmes tanuló is ezt a példát látja maga előtt, ördögi kört alkotva.

Sok sikert kívánok annak, aki egy művészileg értékelhető, az életre reflektáló filmet szeretne csinálni az Egyesült Államok stúdiórendszerében. De pszt, aki kicsit ügyes, az mindig talál utat, ugyanis (meglepetés!) nem csak a pénzét számolgató vízfejű Hollywood létezik a világon. Egy kitérő után erre is fény derül!

Régen minden jobb volt

„You either die a hero, or live long enough to see yourself become the villain.” – Erre a jeligére állítsuk szembe néhány kedvenc rendezőnk legjobb és legfrissebb filmjeit, a teljesség igénye nélkül:

Christopher Nolan (akinek a Dark Knightjából származik az idézet) és Joss Whedon a két legjobb példa arra, hogy lelkes független alkotókból (Following, Memento, illetve Buffy, Firefly) hogyan válik epikus szuperhős-filmek és azok folytatásainak megkérdőjelezhetetlen rendezője. Ne értsetek félre, nagyon profi, amit csinálnak, de kevés nyoma maradt azoknak a kezdeti kézjegyeknek, amikért megszerettük őket. Érdekes, hogy Nolan maga is ráérzett a rendszer hibáira, és ő is a találékony, kísérletező hangokat várja.

(Az utóbbi időkben egyébként az Inception egy eredeti film volt, de a stúdiók ennek a rizikója miatt még a meglepő bevételeket számolgatva is azt mondták, hogy „hát, ez egy kivétel volt.” A Mementóban annak idején szintén nem hitt senki, nem találtak neki forgalmazót.)

memento.jpg

A két, pörgős kultfilmekkel felbukkanó brit, Danny Boyle és Guy Ritchie az évek során elvesztette egyediségét az amerikai színtéren, Oscar-díjas filmekre (Slumdog Millionaire), illetve remake-ekre (Sherlock Holmes 1-2, The Man from U.N.C.L.E.) váltva. David Fincher ironikus módon a Harcosok klubja után állt be a korrekt iparosok sorába, azaz azóta sem rossz filmeket csinál, csak nem Fincher-filmeket. Steven Soderbergh (Szex, hazugság, videó; Ocean’s 11) 2013-ban bejelentette, hogy nem rendez több filmet, mert ebben a műfajban nem lát már többet.

Tim Burtonről pedig nem szeretnék többet mondani, mint: 1994: Ed Wood, 2014: Big Eyes

Alex Proyas (Crow, Dark City), Richard Kelly (Donnie Darko), és a Wachowski-tesók (Mátrix) is eltűntek vagy megbuggyantak az óriási hatású, sötét hangulatú berobbanásaik után. Sam Mendes (Amerikai szépség) percek alatt a Bond-sorozat, Bryan Singer (Közönséges bűnözők) pedig az X-Men filmek iránt köteleződött el – amik közül a legjobbat, a First Classt nem ő rendezte.

Aronofsky, aki a Pi, A forrás és a Rekviem egy álomért alapján bátran mondható zseniálisnak, legutóbb a Noéval jelentkezett, amiről egész mostanáig azt hittem, hogy egy Ridley Scott film (valószínűleg nem alaptalanul, de szóljon, aki látta és megvédené). Öt éve volt utoljára reflektorfényben a Fekete hattyúval, ami egy szép és érdekes film, de történetét tekintve egy női remake-je előző filmjének, A pankrátornak.

noah.jpg

Robert Rodriguez pályafutása kezdete óta két filmet csinál újra és újra: kisebbségiek vagyunk, de ha akcióra kerül a sor, faszagyerekek, illetve gyerekek vagyunk, de ha akcióra kerül a sor, faszák… tehát végül is egy filmet (pláne, ha a Cortez-kémek kölykeinek kulminálódó kálváriájára gondolunk).

A Tarantinózás már 10 éve is gáz volt, de valahogy mégis úgy tűnik, hogy a hommage-tól lopásig terjedő újrafelhasználás mestere csavart annyit saját visszatérő témáin, hogy többé-kevésbé jól süljenek el. A nagy kérdés vele kapcsolatban az, hogy a vadnyugati fogorvosról szóló westernfilmje után 3 évvel és a gengszter-kamaradrámája után 23 évvel tud-e majd újat hozni ennek a két műfajnak a találkozásában, az idei Hateful Eight-ben.

Bevallom, ebben a fejezetben kicsit kemény voltam, hiszen könnyen lehet, hogy ezek a többnyire auteur-ként induló rendező-sztárok csak korlátolt anyagi lehetőségeik miatt nem csináltak korábban annyi robbanást, folytatás és blockbustert, mint most (hasonlóan Pálfi György is nyilatkozott egyébként). Tehát az is lehet, hogy ők úgy érzik, hogy még mindig Fincher, Whedon, Aronofsky, stb. filmeket csinálnak. De ha ez így van, akkor viszont ez sajnos egy önképzavar és/vagy a siker mámora.

whedon.jpg

Poszt-apokalipszis

Na jó, de akkor mi jön ezután? – kérdezitek teljesen jogosan. Röviden: senki nem tudja biztosan, de mindenképp valami más.

Annak ellenére, hogy a függetlenek egyik fele betagozódott, a másik felük él és virul: Jarmusch, Linklater, Spike Jonze, Charlie Kaufman továbbra is a legjobb formájukat hozzák, még Coenék és Wes Anderson is az önismétlés határán innen táncikálnak, utóbbinál még a „szerzői tömegfilm” kérdése is fölmerülhet.

A filmgyártás évtizedes ikertornyai, Lucas és Spielberg épphogy eljuttatták a mozikig legutóbbi filmjeiket, ezen meglepődve most ők is a tévében, illetve a streamingben látják a jövőt, nem teljesen indokolatlanul. A fentebb említett megváltozott médiafogyasztási szokásokra jól reagálva vált egy újfajta piac egyeduralkodójává (és egyébként kulturális jelenséggé is) a Netflix.

chill.jpg

Az online sorozat- és filmnézéssel (streaming) két éve még csak 30 millió felhasználót megmozgató szolgáltató idén már 60 millió nemzetközi regisztrációt számlált, az Egyesült Államok háztartásainak egyharmadában van egy account, és az amerikai netes letöltések szintén harmadát bonyolítják le a Netflixen keresztül. Ez azt jelenti, hogy otthon (tévén vagy számítógépen), kényelmesen, olcsón, reklám nélkül, más mozizókhoz és vetítés/sugárzás dátumához való alkalmazkodás nélkül, bármilyen mennyiségben nézhető a megannyi tartalom. Ráadásul a Netflix az elmúlt években nem csak közvetít, hanem gyárt is sorozatokat, egy filmjük pedig az Oscar-jelölésig vitte. Konkurenciája szinte már csak az HBO, és egyértelműen lekörözte a mozikat és kábeltévéket. (Év végén vagy 2016 elején már Magyarországon is elérhető lesz a Netflix, de a magyar tévéknek valószínűleg fogalmuk sincs, hogy mit kezdjenek ezzel.)

Továbbá a legális torrentben is rengeteg kiaknázatlan lehetőség van terjesztési szempontból, és egyébként is: virágzik a YouTube, a Vimeo és a rövidfilmes fesztiválok. Egyáltalán nem biztos tehát, hogy nagyjátékfilmekben kell történetet mesélni (az viszont igen, hogy kell történetet is mesélni!). A kis költségvetésű, de egyedi és tehetséges kisfilmek, websorozatok könnyen terjedhetnek, és közösségi finanszírozással komolyabb projektekre is összejöhetnek pénzek.

Hollywoodnak egyébként szintén lesz miből támogatnia új filmesek szárnypróbálgatásait, ha valamennyire előrelátóak lesznek. Ha nem, akkor is rengeteg sorozat készül, ahol tehetséges írók bizonyíthatják kreativitásukat, akik a nagyjátékfilmjükig remélhetőleg nem őrlődnek föl a stúdiórendszer halálmalmában.

netfix.jpg

Tehát, igen röviden összefoglalva a film anyaga után hamarosan a tartalmának, a hosszának, a formájának és a csatornájának is át kell alakulnia: szerintem személyesebb, rövidebb, digitális, streamelt mozgóképekről fog szólni a jövő. Közben Hollywood sem fog megszűnni, de vigyázó szemünket az internetre, Ázsiára és Európára vessük a változásért, a nagy cégek utánuk, utánunk fognak cammogni lassan, és néhány évtized lesz, mire a filmipar-filmművészet ciklikusságában újra nyeregbe kerülhetnek. Addig is: vagy támogassuk a stúdiórendszeren kívüli tehetségeket, vagy szenvedjük el az újabb és újabb csalódásokat a Transforminators soron következő részétől.

(A fentebb hivatkozott írások mellett további olvasmányként ajánlom Steven Soderbergh beszédét Hollywood aktuális állapotáról és a Variety cikkjeit Broken Hollywood témában.)

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!

Címkék: vélemény mozi filmművészet Hollywood Steven Spielberg George Lucas Christopher Nolan Steven Soderbergh Quentin Tarantino Netflix

13 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://roboraptor.blog.hu/api/trackback/id/tr297573586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.06.26. 16:36:46

Igazából nem az a baj, hogy ezek olyan közhelyek, amelyeket bőven tudtunk már 5 éve is (ld. a 2011-es statisztikát, ami azóta minden évben előkerül), mert nyilván azért közhely, mert igaz. De szerintem ez egy elég beszűkült látásmódra kényszerít.

Mármint látva, hogy egymás után két hét különbséggel kijött pl. a Fury Road (reboot/folytatás) és a Törésvonal ("eredeti" film), és hozott mindkettő kb. ugyanakkora bevételt, én nem feltétlenül a franchise-okra és a franchiseosításra panaszkodnék. Mint ahogy azt sem értem, hogyan kerül a "nincs benne vállakozó szellem" egy mondatba az említett Mad Max-szel, a Lego Movie-val vagy éppen a Marvel filmek jelentős részével. És lehetne emlegetni még a Majmok-bolygója újjáélesztéseket, Edge of Tomorrow-t stb.
Danny Boyle elvesztette az eredetiségét? Transzot láttad?

Tentpole-ok terén mindig is voltak igénytelen és igényes filmek, de nem attól vannak előbbiek többségben, hogy most éppen a feldolgozások mennek ezerrel. Az igazi tragédia az, hogy közben kihaltak az olyan mid budget darabok, amelyek hatalmas kockázatokat vállalhattak. (ld. Amerikai szépség, Fight Club stb.) Vagy összerakod a filmedet fillérekből, vagy készülhetsz arra, hogy kompromisszumokat kell kötnöd.

A rendezőkhöz meg csak annyit, hogy szerintem természetes folyamat, hogy amikor valaki egész pályafutásán keresztül készül egy filmre (ld. Nolan, aki vagy 8 évig írta az Inceptiont), az sokkal jobb lesz, mint amikor 2 évente, futószalagon gyártja a műveit. Egy zseniális filmet össze tudnak rakni sokan, de mondjuk 10et úgy, hogy az egész kicsit se forduljon önismétlésbe és ne fáradjanak maguk is bele...

Mindegy, a lényeg, hogy eltemették már párszor Hollywoodot, de elsősorban hála a bővülő kínai piacnak, él és virul, és bizony jönnek ki egyébként nagyon jó filmek is az égisze alól. És annak ellenére, hogy tartalomban simán lenyomja egy Netflix, Jurassic Worldnyi bevételektől ők egyelőre nagyon messze vannak.

JohnnyRottenbiller 2015.06.26. 17:26:38

@danialves:
Szia!
Nyilván nem csak a franchise-filmekkel van a gondom, csak ezek a legjobb példák a tökéletesen sablonos futószalag-filmekre. Az eredeti sztoriknak is jó része teljesen pocsék és a franchise-filmekhez hasonlóan a gyártósoron rakják össze lelketlen droidok. De mindez azért lehetséges, mert a studio exec-ek elhiszik, hogy ez így jó. Pedig nem.

Ha elkezdenének az eredeti, kísérletezőbb hangok felé nyitni, ezzel egy időben csökkenteni a tutibiztos befektetéseket, lehet, hogy szintén lennének bukások, de szerintem nagyobb arányban születhetnének értékelhetőbb alkotások is. Persze simán lehet, hogy mindezt nem Hollywoodtól kellene elvárnom, az igaz, hogy már-már irreálisak a művészi és történetbeli igényeim a filmekkel kapcsolatban. Ezért is említettem a rövidfilmeket, Európát, és Ázsiát.

És nem tetszett a Transz sem, és szerintem a legolvasottabb képregények adaptálása sem vállalkozó szellemre vall (a 30-as években még inkább), hanem az ismeretlentől való félelemre és a bombabiztos befektetésekre való hajlamra.

A harmadik bekezdésed második felével egyetértek, az elsővel nem.

Nem hinném, hogy kötelező futószalagon gyártaniuk a rendezőknek. Akkor csináljanak filmet, amikor érdekli őket a projekt, szerelmesek belé, nem tudnak a megcsinálása nélkül élni, és elhiszik, hogy zseniális lesz. Legalábbi szerintem, ez ugye vélemény meg vélemény-cikk. (Kinn anyagilag még talán könnyebben is megtehetik, hogy ne minden évben forgassanak, ha sikeresek.)

Szerintem, mint írtam, halott és virul. Lassan aztán ez utóbbit abba fogják hagyni szerintem, ahogy a benne dolgozók is érzik már. A nagyon jó filmekben nem igazán értek egyet, a császár meztelen.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.06.26. 17:55:19

@JohnnyRottenbiller: Pedig tényleg nem ezek a legjobb példák. Ha már az említett Törésvonalnál maradunk: ugyanazt a sablont játssza el, mint 20 éve már minden _eredeti_ katasztrófafilm. Míg mondjuk egy Halálos iramban széria (most a minőségről nem beszélve) 7 rész alatt 3-4-féle stílust is megjárt, ugyanígy egy Vasember 3-at és egy Amerika kapitány 2-t össze sem lehet hasonlítani, annak ellenére, hogy ugyannak a brandnek a termékei. Ez csak egy kézenfekvő és felszínes mutogatás, hogy "mert a franchise...", miközben te is leírod, hogy a stúdiók kockázatkerülése és lustasága alapvetően a probléma. Biztos vagyok benne, hogy amennyiben holnaptól csak spec scriptekből dolgozhatnának, semmivel sem lenne több jó film. Mert ezekből az eredeti ötletekből is kiválogatnák azokat az ismerős és biztonságos paneleket, amiből egy Törésvonal is felépül.

A Transznál nem az volt a lényeg, hogy kinek tetszett, hanem, hogy egyáltalán nem igaz, hogy Danny Boyle "az évek során elvesztette egyediségét" és Oscar-díjas filmekre utazik.

15 éve, a Batman és Robin bukása után még egy képregényfilm is kockázatos befektetés volt, az, hogy ma ilyen pénzek vannak ebben az egészben (simán 3-4szer annyi, mint 2010-11ben!), évek szisztematikus munkája volt, ahogy egymással versengve legalább 3 stúdió igyekezett felülmúlni egymást.

Nem kötelező a rendezőknek, de azt hiszem, nem sok ember van a világon, aki pontosan tisztában lenne azzal, hogy mire képes. Én biztos vagyok benne, hogy az általad felsoroltak nagy része szerelmes a projektjébe és úgy érzi, zseniálisat fog alkotni, csak egyszerűen kiég, és nincs már benne ehhez kreativitás. Blomkamp is csak utólag látta csak be, hogy mi volt a baj az Elysiummal, és a Chappie-t sem tartom lelketlenebb filmnek, de ő akármennyire is próbálkozik, a District 9 történetén kívül nem tud egyelőre mást elmesélni.

"A nagyon jó filmekben nem igazán értek egyet, a császár meztelen."
Örülök, hogy ezt így kifejtetted. :D

☉ ☾ 2015.06.28. 09:45:24

Túl sok film jelenik meg túl rövid idő alatt, és ezzel a sietéssel úgy járunk mint a Kasmírgyapjúval - hiába volt eredetileg értékes, a tömegtermelés az iparág halálát hozza el.

A filmipar üzleti szemlélete ma már semmiben sem különbözik a könyvkiadás vagy a gyógyszeripar teoretikus alapjaitól, ahol a humán oldal nevében még jelen van, de a 400%-os profit nélkül bele sem vágnak a bizniszbe.

Szóval ebben a filmes világban már csak az igazi filmeseknek és a tehetséges színészeknek nincs helyük. Izom kell a férfi szerephez, manöken a nőihez. Ingmar Bergman ha ma rendezne, fel sem kerülne a grafikonra a megváltoztatott nézői szokások miatt.

Nem Hollywood halott, hanem a film. Az ipar él tovább.

halaloszto 2015.06.28. 10:26:36

és akkor tegyük hozzá, hogy az élőszereplős filmek egyre durvább százalékban rajzfilmek. a háttér rajz, a természet rajz, a jelmez rajz, a maszk rajz. ki a fene akar igazinak eladott rajzfilmet nézni?

Vajk

StanLee · https://newsroll.net 2015.06.28. 11:22:58

Az utobbi egy evben amiket megneztem filmeket, azok kozul igazan jo kis koltsegvetesu film nem angolszasz teruletrol erkezett. Az igazan nagy blockbuster-ek kozul, amik hollywoodbol jottek es nem egy sorozat reszekent, talan kettot, ha megneztem. A franchise-ok kozul persze egyet-kettot megneztem, de szomoruan konstataltam, hogy kar volt az idoert, penzert es csak azert neztem meg, mert a franchise korabbi reszei erdekesek voltak.

Valoszinuleg a korral jar, de nekem mar egy jo Netflix, Amazon, USA, stb. sorozat nagyobb vonzerot jelent, mint leulni egy 90-120 perces mozifilmet megnezni, amiben nem kapok olyan jo karakterfejlodest, vagy az adott tema nincs reszletesen kidolgozva. Az van, hogy a TV-s sorozatok a gagyi szintrol felnottek es olyan minoseget kepesek produkalni, mint korabban a mozifilmek.

Az van, hogy a kozepes vagy alacsony koltsegvetesu filmek piacat megettek a minosegi sorozatok, ill. a VOD miatt a tobbsegnek mar kedve sincs kimozdulni otthonrol, inkabb streamel egy low cost filmet amazon prime-on keresztul a nappali tevejere, es otthon, nyugalomban megnezi azt, minthogy akar a labat is kitegye otthonrol.

2015.06.28. 12:31:26

Nekem nem az a bajom, hogy a nagy nívós sikeres filmeknek számtalan folytatása készül, hanem az, hogy ezek rendre szarok odacsapottak lesznek, és viszik magukkal a sírba azokat a részeket is, amelyeken esetleg generációk nőttek fel. Aktuális példa: a terminátor. El se megyek megnézni a genesys-t a moziba, pedig a cameron féle részek még ma is hatnak, annak ellenére hogy nem mai darabok. A probléma azzal van, hogy időről időre előkukáznak a fiók aljáról valami nagy nevet, leporolják, és kaszálnak. Pontosan tudják hogy az embereknek elég egy jó név a jegyváltáshoz. Nem tudom hová vezet ez, de én nem élem meg tragikusan a dolgot. A streamelt dolgokért nem rajongok, a technológia egyelőre még nem érett meg arra, hogy használható legyen. Moziba nem megyek, a fenti okokból kifolyólag. Marad a DVD turkáló, egy ezrest még megér egy film.

Tehetséges ugandai buzi 2015.06.28. 13:29:12

Az milyen már, hogy nagyobb bevétel miatt lejjebb teszik a korhatár-besorolást, mert akkor a gyerekek is vehetnek rá jegyet, több a néző. Te pedig, aki olvasta az eredeti művet, amiből a film készült, várod a véres jeleneteket, de azok nem lesznek benne, mert a PG13 besorolás miatt azok hiányoznak. Félreértés ne essék, nem kivágták őket, hogy majd a rendezői változatba beletegyék tíz év múlva, hanem már le se forgatják. De a kötelező dugás jelenet az benne lesz.

KennyOMG · http://etkt.blog.hu 2015.06.28. 14:21:33

Daniealves altal emlitett mid-budget filmek halalarol itten irnak egy olegge jo cikkban:

flavorwire.com/492985/how-the-death-of-mid-budget-cinema-left-a-generation-of-iconic-filmmakers-mia

Ugyanakkor a Universalnak a tavyli volt a legjovedelmezobb eve, nulla blockbuster forgalmazasaval: www.forbes.com/sites/scottmendelson/2014/12/09/for-universal-pictures-zero-blockbusters-equals-record-profits/

Mar csak ossze kellene rakni ezt a ket cikket az illetekesek agyaban...

Circus 2015.06.28. 15:25:46

Nagyjából többen összerakták, amit hozzátehettem volna, talán még annyit, hogy attól a pillanattól fogva, amikortól nem a szórakoztatás, hanem a bevtel fontos a szórakoztatóIPARnak, onnantól kezdve minden elveszett.
IPAR...

Vaszilics Fedor Emánuel 2015.06.28. 21:19:15

Sajnos minden szavával egyet kell hogy értsek az írásnak. Szomorú, hogy ide jutottunk.
Hozzátenném, az is közrejátszik ebben a mélyrepülésben, hogy a storyk és a karakterek kötelező szabványoknak, ha úgy tetszik cenzúrának kénytelenek megfelelni a politikai korrektség jegyében, amivel egyébként csak ártanak a PC - egyébként pozitív - szándékának.
Gondolom, mindenki számára ismerős szereplők a kötelező kvóta nő (fiatal kora ellenére legalább 20 diplomával rendelkező zseni, jellemzően Nobel-díjas tudós, orvos-kutató, sztárügyvéd, topmenedszer, aki persze a legokosabb, legbátrabb, leghősiesebb a szereplők közül) a kötelező kvóta afroamerikai (a vicces poénzsák, a nagydumás vagány, aki mindig időben érkezik, hogy megmentse a többieket), a kötelező kvóta meleg (az imádnivaló, aranyszívű, kedves, segítőkész művészlélek). Ezek a beleerőltetett, hamis, röhejesen hiteltelen, ráadásul unalmas, lerágott csont karakterek a tv sorozatok többségét már nézhetetlenné tették, most a nagyjátékfilmeket teszik tönkre.

swfla 2015.06.29. 00:10:42

A ketezres evek elejen kezdett az szokasomma valni, hogy fesztival-helyezett filmeket vagy jeloleseket nezek tobbnyire. Sundance az egyik nagy kedvencem, de a torontoi is jo szinvonallal rendelkezik.

A Cannes-i vagy a berlini annyiban szivas, hogy az europai fesztivalokon annyi nyelvet kene ismerned, mint egy idegennyelv tanszekvezeto docensnek.

Utobbi idokbol egyebkent a Whiplash nagyon bejott, vagy a popcorn movie mufajbol a Fack Ju Goethe.

Chaoyang · http://xiongyali.blog.hu 2015.06.29. 09:27:45

bocs, milyen "studio rendszer"><? Az mar a 50-es evekben megszunt.. Corporationok vannak, nincsenek karizmatikus studio bossok.