A héten kerül mozikba a Fűrész vágójának és egyes részek rendezőjének, Kevin Greutertnek Jessabelle című horrorfilmje. Elvárások nélkül, erős idegekkel, cigarettával és némi borral felkészülve kezdtem el nézni az ijesztgetős horror kategóriába sorolható  műremeket – aminek egyébként a Paranormal Activity-sek a producerei. 

Jessabelle és barátja össze akartak költözni. Útban a fiú háza felé tragikus balesetet szenvednek, a fiú meghal, a lány babája is, mert nyilván terhes volt. Jessabelle egy időre tolókocsiba kerül, ezért érte jön az apja, akivel évek óta nem beszélt, hogy elvigye a világ végére egy óriási, üres, szellemekkel és tarotkártyákkal teli házba, ahol jól ott hagyja a mozgásképtelen lányt. A történetnek arról kéne szólnia, hogy Jessabelle feladata az, hogy feldolgozza a párja és a kisbabája halálát, és ehhez meg kell küzdenie belső démonjaival – legalábbis ez az állítás az expozícióval. Ehhez képest, mintha mi se történt volna, Jessabelle nem beszél erről, de még csak nem is tűnik szomorúnak, és valami egészen más kavalkád kezdődik. A lány talál egy pár neki címzett videót a halott anyja ágya alatt a halott anyjától, amin persze borzasztó dolgok vannak, halálról, meg gonosz szellemekről. Mi történik ezután? Jessabellenek rémálmai vannak, hallucinációi, arcon hányja vérrel egy halott lány, aki előtte meg akarta fojtani egy kád vérben, aztán a gonosz szellem bezárja az apját egy kamrába és felgyújtja, aztán széttörik egy tükör, meg egy üveg whisky, meg voodoo, meg hangok vannak a padláson, meg valaki sír a rádióban, meg voodoo, meg fekete víz csöpög a csapból, meg suttogások is vannak, meg csecsemő csontváz, egy ijesztő csótány, egy gimis szerelem is megjelenik, és még több voodoo. És ezt teljesen komolyan gondolva halmozza és fokozza a film másfél órán keresztül, amivel azt sikerül elérnie, hogy a néző azt hiszi, vígjátékot néz. 

 
A film eleje, közepe és utolsó 15 perce között zéró logikát és dramaturgiát lehet felfedezni. Azon gondolkodtam az első 40 perc után, hogy ennél jobban már nem lehet a földbe taposni a horror műfaját, de a """csavar""" és a jó nagy meglepi ezek után következett. Na de hogyan lehet ezt elvinni a végletekig?

SPOILER következik: Jessabelle anyja megcsalta a férjét egy fekete Moses nevű csávóval, aki egyszerre lelkész, meg tarot kártya jós (többször is elhangzik a filmben az a mondat, hogy nem, ő nem a bibliai Mózes! – nyilván a szádba rágják a metaforát), és megszült egy fekete babát, amin az apuka kiakadt, és megölte a csecsemőt, az anya meg fejbelőtte magát. No, kiderül, hogy Jessabelle-t örökbe fogadták, de az nem, hogy tulajdonképpen mi a fenéért, és az sem, hogy mi az istenért akarnak rajta bosszút állni a szellemek: Moses, az anyja, meg a halott szintén Jessabelle nevű halott csecsemő a főszereplőnkkel egy idős szelleme. A lényeg az, hogy ők szépen begurítják a tolókocsis csajszit a tóba, ahol a fehér Jessabelle-hez odaúszik a fekete Jessabelle és leveszi a csajról az anyja karkötőjét, és valamiért rajzol egy keresztet a homlokára. A gyerekkori by the way házas férfi kimenti a lányt, akibe belement a fekete Jessabelle szelleme, vagy mi, és smárolnak. 

Soha nem láttam olyan filmet, amiben ennyire indokolatlanul erőltetik a szimbólumokat és a metaforákat, kezdve a beszélő nevekkel, illetve a mindenféle haszontalan tárgyig. Jézabel egy bibliai alak, akinek kutyák nyalják fel a vérét miután kilökték az ablakon, a szelleme pedig megmaradt gonosz démon formájában a Biblia későbbi könyveiben illetve a keresztény kultúrkörben. Jézabel szelleme a boszorkányságból és a paráznaságból született, a szellem általában nőkbe költözik be, agresszív,  manipulatív, természetfeletti gonoszsága és csábereje van. Mindezen tulajdonságokból az agresszivitást jelenítik meg csupán a film utolsó másodpercéig, amikor a már gonosz szellemmel "betöltött" fehér Jessabelle megcsókolja a házas férfit, vagyis bibliai értelemben vett paráznaságot követ el. A cím alapján azt gondoltam, hogy talán ezzel a szellemmel fognak foglalkozni,  de ezt szépen kikerüli a film, és inkább teleszórja az egészet fals kulturális szokásokkal. A voodoo igaziból itt abból áll, hogy furcsa tárgyak vannak összekötözve és fákra lógatva, meg hogy a hívei csirkét meg kecskét vagdosnak és hagynak ott sírokon, meg egyszer elénekel valaki egy haiti-i voodoo dalt, biztosan nem ártott volna, ha kicsit jobban beleássák magukat ebbe a kultúrába.

A hirtelen felvillanó THE END után percekig potyogtak a könnyeim a röhögéstől, de valahol nagyon kínosan éreztem magam a rendező és a forgatókönyvíró helyett is. Nem tudom miről szólt ez a film. Most néztem meg, hogy a forgatókönyvírója Robert Ben Garant, aki az Éjszaka a múzeumban című filmeket írta, Ben Stiller főszereplésével. Szerintem ez nagyon vicces.

Jessabelle – színes, amerikai horror film, 90 perc, 2014. Értékelés: 10/0,5 raptor

Rendezte:Kevin Greutert
Írta: Robert Ben Garant
Szereplők: Sarah Snook, Mark Webber