Kárpáti György Mór (Erdő – a Berlinale-n 2011-ben) legújabb kisfilmjét, a Provinciát a Friss Hús Budapest Rövidfilmfesztiválján láthattuk az idén először. A filmet beválogatták a cannes-i Cinéfondation szekcióba, ahol filmkészítést tanuló egyetemisták versenyeznek egymással. A fiatal rendező ez alkalommal is vidéki helyszínt választott, a filmet a neves fesztivál szervezői a színészek erős jelenléte és a különleges környezet miatt válogatták be.

A film Ottóról, egy teherautósofőrről szól (Orosz Ákos), aki élelmiszert szállít egy vidéki régészeti ásatásra. Amikor lerobban az autója, kénytelen az ásatáson maradni egy napra, ahol megismerkedik egy számára ismeretlen világgal. Ottó rutinmunkájából kizökkentve érkezik az ásatásra. Elkezd ismerkedni vele, és felfedezi azokat a kincseket, amelyek az ókori Római Birodalomból maradtak meg a magyar mezők, és utak alatt. Találkozik egy régészlánnyal (Fátyol Hermina), aki szállást, és szabad ki- és bejárást biztosít neki a környéken.

Az érdekesnek induló film nélkülözi a történetet, és hiányzik belőle a szereplőkben végbemenő szükségszerű változás. A srác érdeklődését felkelti ez a különös világ, még maga is talál egy szoborfejet az ásatáson (sajnos nem túl hitelesen, körülbelül 10 centivel a földfelszín alatt, szóval mindenki fogjon neki az ásásnak a kertjében, mert tuti talál valami kincset…). Kicsit elgondolkoztam a fej szimbólumon. Szerintem a főszereplőnek és a kiásott kicsi fejnek hasonlítanak az arcvonásai.

Provincia - teaser from György Mór Kárpáti on Vimeo.

A fiú sztorija itt meg is torpan. A megkezdett szimbólumrendszer nem folytatódik. A régészlánnyal (Fátyl Hermina) semmilyen emberi kapcsolat nem alakul ki közöttük, nincs se vonzás, se taszítás, se semlegesség, még csak ki sem nézi ebből a világból, minden teljesen passzív, és a lány szerepe emiatt kissé feleslegessé is válik, sőt, jelenléte inkább irritáló egy idő után. A fiú szomorúnak tűnhet, hogy vissza kell térnie eddigi életébe, de semmilyen változáson nem megy keresztül, nem változik meg a személyisége, sem az élete új élményének hatására. Kapott egy új lehetőséget, ami csak akkor működne, hogyha ott maradna. Ez  a film csupán egy ízelítő valamiből, valaminek az eleje, egy alapszituáció vázolása fejlemények nélkül.

Továbbgondolva a filmet, lehetséges, hogy Ottó ezek után végig néz eddigi életén, és morfondírozik azon, hogy mást kéne csinálni. A nézőben felmerül a férfi válsága, és belső konfliktusa is önmagával. De ez mind polemizálás, mert a film nem közvetíti ezt a harcot és válságot, mivel a szereplőnek tulajdonképpen nincsenek vágyai és céljai. Ottó karaktere nagyon felszínes, nem köti le a figyelmet húsz percen keresztül sem. Orosz Ákos ügyesen játszik, és néha annyira kis esetlen, hogy megölelnéd legszívesebben, és hazavinnéd pátyolgatni, de megmarad szemlélődő kívülállónak, nem érzi a szerepet, talán pontosan azért, mert nem tudja mit kéne éreznie az egész szituációban. Egyetlen egyszer hallunk tőle érzelemnyilvánítást, amikor azon gondolkozik, vajon őt is a kocsijával együtt fogják e eltemetni, mint a rómaiakat. Szép, és erős mondat, de nincs jelentősége, mert nincs lecsapva. A fiú nem gondolja tovább, nem biztos, hogy vágyik bárminemű változásra, így karaktere unalmassá válik a néző számára, nem ösztönöz semmire, és ami talán a legrosszabb, hidegen hagy az, hogy mi fog vele történni élete hátralévő részében.

Ha az volt a cél, hogy egy fásult emberrel történjen valami, ami kirázza eddigi életéből, a régészeti ásatás különleges atmoszférája tökéletes indító esemény lehetett volna. Ezt a lehetőséget Kárpáti nem használta ki, és valami nagyon furcsa öncélúság, indokolatlanság érződik a részéről, mintha elég lenne csak gondolatokkal és életérzésekkel dobálózni (amivel nem lenne gond, ha a néző is értené mi van). Én még csak tanuló vagyok. Én is fogok szart csinálni, sokat.  De azt szeretném tanácsolni Kárpátinak, hogyha állítása szerint érzékeny és ember-környezet hatásra épülő filmeket akar készíteni, nem elég beleszeretni egy helyszínbe, ne hagyja belőle ki az embert és történetét sem.

Végszónak csak annyit, hogy mindig örülök, ha kicsi országunk kicsi filmvilágának kicsi filmjei eljutnak valahova. Senki se mondja, hogy kötelező örülni, de a magyar film nem mindig szar, Kárpáti nem rossz rendező. És remélem közösen nőnek fel, mármint a magyar film és az új rendezőgeneráció tagjai is a jövőbeli feladataikhoz.

Május 21-én este debütáltak a srácok Cannes-ban. Minden fentebb említett dologgal együtt, drukkolok nekik.

A cannes-i filmfesztiválon idén indul még Szőcs Petra rendezése, A kivégzés a legjobb cannes-i rövidfilmet illető Arany Pálmáért, és páran már láthatták  Mundruczó Kornél Fehér Istenét, az Un Certain Regard válogatásban, május 17-én szombaton.

Provincia (színes, magyar film, 23 perc, 2014)

Írta és rendezte: Kárpáti György Mór, Operatőr: Hartung Dávid, Szereplők: Orosz Ákos, Hargittai László, Fátyol Hermina, Péter Benjámin, Sólymosi Attila

Kövess minket a facebookon is, és látogass el X-men rajongói napunkra!