A monstrum-filmek (szörny-filmek) készítői ritkán vállalják be a Blair Witch Projectben először használt dokumentarista stílust. Az elmúlt évekből is csak egy-két kiemelkedő darab tartandó számon (személyes kedvencek: Paranormal Activity, R.E.C., End of Watch – ráadásul ez nem is szörny-film). Egy olyan filmnél ahol valamilyen kreatúra nagyon látványosan tud felzabálni élő embereket vagy lerombolni metropolisokat, miért egy átlagember szemén (egész pontosan: kameráján) keresztül akarnánk az eseményeket látni, ha kiváló filmes és CGI eszközeink vannak a bemutatásra? Örökérvényű közhely, hogy a valóság mindig félelmetesebb mint bármi amit emberi agy kitalálni képes. Ezt hivatott reprezentálni a home-videósított Godzilla-klón, a Cloverfield. Sikerül neki? 

A Cloverfield annak idején meglepően jól szerepelt a mozikban, köszönhetően a hosszas reklámhadjáratnak és egyáltalán annak, hogy a szörny-filmektől oly szokatlan módon egy kézikamerával mesélik el a történetet. Az alaphelyzet szerint Rob éppen Japánba készül utazni (ugye érezzük a finom utalást a Godzilla ősapára), hogy ott új munkát és egyáltalán életet kezdjen. Egy neki szervezett meglepetés búcsú-bulira eljön Beth is akivel az elmúlt időszakban kicsit egymásba habarodtak de viszonyuk rendezetlen maradt.

Rob a nagy elmenetel előtt szeretné tisztázni Beth-el az elmúlt időszak eseményeit aki nem mellesleg egy pasassal érkezett Rob bulijára (paraszt). A beszélgetésből hiszti, könnyek és csúnya vádaskodás kerekedik. A felek összevesznek, Beth elviharzik. A buli folytatódik ám kisvártatva kiderül, hogy egy gigászi lény csatangol az utcán, szétzúzva maga körül mindent. Rob fejébe veszi, hogy megmenti Beth-et aki csapdába esik saját lakásában.

Nehéz úgy beszélni erről a filmről, hogy igazán pártatlan tudjak maradni a 18 éves Mr. Rabbit és a mostani, érett Mr. Rabbit között. Ugyanis az ifjabb imádta, a mostani pedig nosztalgikus szemmel, néha-néha megmosolyogva hörcsög-lakot takarított közben. A történet kiszámítható, különösebb csavaroktól mentes (kivéve egyetlen apróságot ami egy gif formájában alant megtekinthető a cikk végén).

A szereplők mind nagyon egysíkúak, Hud a kamerát minden pánikhelyzetben masszívan szorongató kicsit félnótás figura, minden helyzetben szorongatja a kameráját – ennyi a figura. Lily a temperamentumos havercsaj összes szerepe az, hogy meghal a pasija, aki Rob öccse és ezen nagyon elszomorodnak közösen, de ezt az alábbi kép fejezi ki megfelelően.
Rob meg akarja menteni a szerelmét és ezért bármire képes. Ok. Számomra Marlene volt az egyetlen olyan karakter aki csakúgy, mint a film, éppen attól lehetne érdekes, hogy nagyon kevés és homályos információt kapunk róla, hiszen Robbal, Huddal és Lilyvel együtt ismerjük meg  őt. Nem mellesleg állati dögös sérülést szerez egy Szörnyeteg Lajos fiókájával vívott harc során.
A Cloverfield talán egyik nagy baja az, hogy hiába hihető Rob motivációja, az már például kevésbé, hogy a biztos szabadulásból (katonaság kiüríti Manhattant a Legyalulás bomba-project előtt) a társai miért követik a bizonyosan tragédiával járó mentőakcióba. Mert barátok? Hát bocsi kedves barátaim, én baromira elhúznám a csíkot. Vagy nem? Nem tudom. Na ez a fajta vívódás teljesen hiányzik a mellékszereplőkből. Tulajdonképpen vakon követik Robot, ellenére annak, hogy ő többször nyomatékosan kifejti: NEM KELL VELE MENNI! És egyébként valóban, ha kivennénk a mellékszereplőket semmi nem változna, esetleg nem lennének rögzítve az események.
A monstrumról voltaképpen semmi nem derül ki, néha ugyan gondolkodnak a fiúk-lányok, hogy vajon egy tengerárokból szökött meg? Vagy egy mutáns óriáshal lábakkal? Esetleg az űrből jött vagy gonosz tudósok a katonaság segítségével alkották? Bármelyik feltételezés elfogadható lehetne. Ez a tudatlanság viszont nemhogy rontana de éppen, hogy elmélyíti az események drámaiságát. Itt van valami amiről semmit nem tudsz, csak azt, hogy éppen ledarálja a városodat, valószínűleg véletlenül és nem erőszak hatására teszi. A néző mindig pontosan annyit tud amennyit a főszereplők, így elképzelhetőnek tartom, hogy aki először látja az jól szórakozik rajta, mert alapvetően az események pörögnek egymás után, a látvány kielégítő (leszámítva a lámpaoszlop magasságú szabadság szobor fejet ami az utcára repül.).

A színészek játéka néha ugyan kicsit kiránt a film pergő eseménysorából, mentségükre legyen mondva, hogy egy elég izgalmas technikával készültek a jelenetek. A rendező Matt Reeves a színészeknek nem adta oda elsőre a teljes forgatókönyvet csak egy kivonatot, sokszor a szereplők nem tudták, hogy néhány nap múlva mit fognak felvenni, mert mindig csak egy szeletét kapták meg a könyvnek. Hasonló technikát alkalmaztak a már fentebb említett R.E.C.-ben és Paranormal Acitivity-ben is. (Ott egészen magas színvonalon dolgozva az improvizációs technikával de erről majd egy másik cikkben ;) ) Ez a módszer elméletileg azért jó, mert a színész szabadabban dolgozhat a szöveggel, lehetősége van önmaga felülbírálására, több mindent ki lehet próbálni egy adott jeleneten belül. A szabad szöveg használata persze néha borzasztóan is el tud sülni, mikor a színész azt gondolja az egyszerűség lesz a legerősebb, és akkor jönnek létre az ehhez hasonló szövegek: "Tudod Lily, hogy Jason szeretett, és ez a legfontosabb..."

A Cloverfield egyértelműen egy J.J. Abrams jegyeivel teleaggatott film (retro filmes történet, lens flare, a szörny ami megjelent már a Super 8-ban is és a Star Trekben is, csoportdinamikai problémák /lásd: Lost/) annak ellenére, hogy csak producerként jegyzi a filmet. A Cloverfield mindenképpen egy érdemes látnivaló, persze senkinek nem szabad sokat várnia. Ha egy film azt állítja, hogy egy szörnyről fog szólni ami szétrombol egy várost, akkor erről fog szólni. Nem másról.

És a meglepi a végére: egy dolog ami tengerbe csapódik! ;) Cloverfield (2008) - Értékelés: 10/6 raptor
- Rendezte: Matt Reeves
- Szereplők: Michael Stahl-David, Lizzy Caplan, Jessica Lucas, T.J. Miller, Odette Annable, Mike Vogel

Kövess minket a facebookon is, és látogass el X-men rajongói napunkra!