A fantasmania.hu gondozásában jelent meg április végén egy új, magyar szuperhősökről szóló kiadvány. Bevallom, mikor megtudtam, hogy érkezik egy Magyar Szuperhős Mesék című, képregénynek távolról sem nevezhető füzet, az volt az érzésem, hogy szegény írók és rajzolók éppen lejáratni készülnek magukat egy Hungária Kapitánya és Harcsa Huszár nevű ügyetlenül kitalált amerikai szuperhős klónokkal. Ennek nem lesz jó vége. Aztán elkezdtem olvasni...

Kezembe vettem a füzetet: szép, színes, epikus borító, robotruciba bújt cuki tacskó, magyar zászlóba bújtatott Amerika Kapitány, radioaktív hal-ember és vérpuli. Na ennek tuti nem lesz jó vége! Belepörgettem, hogy legalább a rajzok jók-e. Ne már! Ezek egyoldalas illusztrációk! Miért nincsenek benne, tökös formabontó panel-rendszerek és nagy gonddal kipingált részletek? Tovább olvastam.

Túlzás lenne azt állítani, hogy a mai magyar kortárs meseírás olyan nagyon remekül teljesítene. Az írók vagy jól bevált dramaturgiájú történeteket hasznosítanak újra vagy annyira durván szerzői jellegűek a művek, hogy nem biztos, egy gyerek élvezni tudja. Miért fontos ez?  Aki gyerekeknek csinál képregényt, mesét, rajzfilmet, mindig óriási felelőssége van benne. A gyerek személyében egyszerre testesül meg a múltunk és a jövőnk: felnőtt emberként saját múltunkat kívánjuk feleleveníteni vagy kijavítani, a jövőbe tekintve pedig útmutatást akarunk adni a minket követő generációnak.             
Szerencsére a Magyar Szuperhős Mesék simán veszi ezt az akadályt. Megismerkedünk Hungária Kapitányával és Harcsa Huszárral akik a mai Magyarország, azon belül is elsősorban Budapest területén tevékenykednek. A képregényes hőssé-válás dramaturgiát jól ismerő olvasó valószínűleg nem fog nagyon meglepődni az eredet-történeteken, viszont annál fontosabb, hogy mit vállalnak a szerzők (Szilágyi Dénes Tibor & Medla József László).

Már a hősök neveiből is jól látszik, hogy mennyire jellemzi a patriotizmus a füzetet, a hősök nem gonosz szupergengszterek, hanem kapzsi paraszt-gazdák, orv-horgászok és korrupt állatorvosok ellen harcolnak. Leszámítva a hús-zabálást feladni soha nem tudó, óriás-mutáns-vérpuli-szörnyet. A szerzők nagyon figyelnek arra, hogy kisgyerekeknek írnak és ez borzasztóan rokonszenves! A történetek fő szempontja sohasem az, hogy Hungária Kapitánya és Harcsa Huszár mindig tökösen elbánjanak a gonosszal, hanem az, hogy az igazságot elhozó pofonokat mindig az azt jól megérdemlők között osszák ki. Óriási különbség!
A három történet külön-külön bemutatja a hősöket, majd egy közös akció keretein belül összehozza őket. A füzetet elsősorban 6 éves kortól ajánlják a szerzők, és a történetek komoly hangsúlyt fektetnek a környezetvédelemre, az idősek tiszteletére és a család szentségére. Tanítójellegűek, vitaindítók, a rajzok pedig meseillusztrációk lévén mindig egy-egy jól elkapott pillanatot örökítenek meg. Minden képregény-rajongó kiskölök polcán ott a helye!

A képregény itt rendelhető meg, itt pedig egy elég ügyetlen, de nagyon őszinte kis videó a kiadványról.

 Magyar Szuperhős Mesék 1.szám

Borító: Létai Márton
Címke: Pintér Márk 

Hungária Kapitánya - Viharos Nyár
Illusztrációk: Pintér Márk
Harcsa Huszár - A víz és bűn szülötte
Illusztrációk: Slezák Diána
Hungária Kapitánya és Harcsa Huszár - A Veszedelmes Vérpuli
Illusztrációk: Létai Márton 

Koncepció és történetek
Szilágyi Dénes TIbor, Medla József László