Egy filmmel kapcsolatban nem szeretek hatalmas kinyilatkozásokat tenni, igyekszem kerülni, hogy tételmondatként megfogalmazzam, JÓ vagy ROSSZ. Ez egyfajta saját policy, és mindig tartom is hozzá magam, minden esetben próbálom egy alkotás negatív és pozitív tulajdonságait kidomborítani, aztán ha a mérleg nyelve elbillen, úgy is kiderül a véleményem. A lázadó esetében azonban kénytelen vagyok arcon köpni magam és elveimet, nem tudom mással kezdeni a kritikámat, mint azzal, hogy ez a film ROSSZ! Sőt, BÜNTETNIVALÓAN ROSSZ. Ráadásul nincs benne semmi, amivel kapcsolatban megbocsátóbb lennék, mert egyszerűen ostoba, és a nézőit is annak nézi.

A Wachowski testvérpár a Mátrix trilógia óta nem dolgozott hozott alapanyagból, vagy képregényt dolgoztak fel (V, mint vérbosszú), vagy animét (Speed Racer), vagy épp egy megfilmesíthetetlennek vélt regényt (Felhőatlasz) vittek nagy sikerrel vászonra. A Wachowski név hallatán mégis mindenki a Mátrix filmekre gondol és nem véletlenül, a testvérpár olyan komplex és magával ragadó univerzumot hozott létre, hogy bőven kifért még belőle egy animációs rövidfilmes összeállítás (Animátrix), három videojáték és egy képregénysorozat is. Érthető hát, miért szöktek az elvárások a magasba, mikor kiderült, hogy új, nagyszabású és nem utolsó sorban eredeti sci-fi készül a Wachowskiék boszorkánykonyhájában.

Wachowskiék – akik valaha még fivérek voltak, mára viszont max "testvéreknek" definiálhatjuk őket – másfél évtizedes jelenlétükkel a hollywoodi (látvány)filmgyártás számottevő alakjaivá váltak. Az 1996-ban a Fülledtséggel debütáló, majd 3 évvel később a Mátrixszal egycsapásra a csúcsra érő és filmtörténetet író Andy és Lana (ex-Larry) Wachowski azóta sem tétlenkedtek. Noha nevüket még mindig jóformán a Mátrix-trilógia szinonimájaként emlegetjük, mégis az évek során írtak és rendeztek még ezt-azt – amelyek sorát holnaptól a Jupiter felemelkedése fogja bővíteni –, ennek apropóján pedig rangsoroltuk eddigi munkáikat. – Kapcsold be az övet, Dorothy!

John Wick köszöni szépen, nem kér a trendekből. Nincs semmiféle érzelmi defektusa, nem lövöldözik lassított felvételeken, minden mozdulatát világosan látni, és még az önreflexió eszközéhez is csak ritkán nyúl. A visszatérő Keanu Reeves pedig ismét elemében van.

A Serious Man szerű intro jön: a The Giver sajtóvetítése után be volt ígérve, hogy Dr. Boldizsár Ildikó mesekutató érkezik beszélgetésre. Pár érdemi információ a filmről és az annak alapjául szolgáló könyvről, majd jött az első kérdés. Majd a válasz. A válasz közben aztán beindult a pláza a hangrendszere. Nem hallani semmit. A zene maradt, mi pedig távoztunk. Kaotikusan hangzik? A film is az!

Elérkezett az idő a filmtörténet egyik régóta várt összecsapására: a Mátrix (1999) és az Equilibrium (2002) végre összemérik erejüket! Az aktuális focivébé jegyében szembeállítottuk eme két cirkálósúlyú akció-bajnokot, hogy kiderítsük: valójában melyikük a jobb és mégis miért... A kérdés tehát adott: a legendás, mára már kultuszfilmmé érett; a gépek genya uralmának mágikus megdöntőjéről szóló mese? Netán a kevésbé híres-neves, de annál ütősebb; a mesterséges metódussal ellelketlenített emberiség és egykedvű megmentőjének regéje? Hogy ki lesz a győztes, azt egy 7 szempontos, azaz 7 fordulós megmérettetésben reprezentáljuk. Vigyázz, kész, hádzsime!