Darwin evolúciós elmélete óta keresik a hiányzó láncszemet ember és állat között. Amikor 50 évvel ezelőtt megtalálták Olivért, úgy tűnt, vagy egy rendkívül fejlett majomfaj első példányával, vagy egy félig ember, félig majom hibriddel találkoztak. A majmok bolygójának második része alkalmából lézerliza – félretéve evolúció ellenességét – utána járt az ügynek.

Olivért körülbelül kétéves korában találták meg Kongóban, 1960-ban, a kutatók pedig elámultak a kétlábon járó, kopasz arcú, az átlaghoz képest kisfejű majomtól, aki nem igazán jött ki majomtársaival, hanem rögtön az emberek társaságát részesítette előnyben.

A csimpánzt Frank és Janet Berger fogadta be, akik meg voltak arról győződve, hogy egy hibridet találtak. Mikor Olivér tinédzser korú lett, kénytelenek voltak eladni őt, ugyanis ráhajtott Janetre, és a helyzet tarthatatlanná vált számukra. Olivért sosem érdekelték a majomnőstények, mindig is nőkhöz vonzódott. A poén az egészben, hogy egy hölgyemény fel is ajánlotta – természetesen a kutatás érdekében – hogy közösül a csimpánzzal, de ezt nyilván nem engedélyezték.

Ezután Olivér bejárta a fél világot, alkalmanként pedig gazdát váltott. Annak ellenére, hogy mindig többnek gondolták, mint majmot, folyton adták-vették. Dolgozott cirkuszi majomként, emberek ezrei bámulták és csodálták. Olivér sosem ereszkedett négykézlábra, rendeltetésszerűen használta a wc-t, fogat mosott, kávézott, a Japánok tiszteletére kimonót is viselt.

A kíváncsi tudósok számos vizsgálatnak vetették alá, nem utolsó sorban kromoszóma vizsgálatnak. A korabeli sajtóban felbukkant egy állítólagos eredmény, amely szerint Olivérnek 47 kromoszómája van. Az emberi sejtmagban 46, egy csimpánzéban 48 található. Rögtön terjedt a hír, hogy megtalálták az átmenetet, lehet, hogy Olivér az, aki beigazolja ténylegesen Darwin elméleteit. Olivér kromoszómáit ezután újra és újra megvizsgálták, több majomfajtáéval is összevetették. Megpróbálom elkerülni a túlságosan tudományos szövegelést, a lényeg az, hogy Olivér DNS-láncában valóban találtak eltérést, de a következő vizsgálatok kimutatták, hogy megvan a hiányzó egy kromoszómája is. Vagyis Olivér majom, legközelebb a gaboni csimpánzhoz áll, nincs benne semmi emberi DNS, egyszerűen intelligens és gyorsan tanul.

A vizsgálatok legalább két évtizedet – és lehet keveset mondok – vettek el a majom életéből. Nagyon furcsa számomra, hogy miért nem helyezték el hamarabb egy természetes környezetbe, és tartották ott megfigyelés alatt, hátha vonzónak talál mégis egy csimpánzcsajszit, akivel csinál egy kölyköt, akin aztán megint kísérleteznek húsz évig…

Olivér a texasi Primarily Primates nevű alapítványnál több csimpánzzal élt együtt a szabad levegőn, folyamatos felügyelet mellett, majd beleszeretett egy átlagos csimpánzlányba, és boldogan élt, amíg 2012-ben békésen elpusztult szunyókálás közben szerelme mellett.

Évente jönnek ki írások ezzel a főcímmel: MEGTALÁLTÁK A HIÁNYZÓ LÁNCSZEMET!!! Az emberek a mai napig keresik az összeköttető elemet ember és majom között. Eddig egyetlen lelet sem bizonyítja 100%-osan, hogy az ember az evolúció terméke. Könnyen lehet, hogy a hiányzó láncszemek azért hiányoznak még mindig, mert egyszerűen nem is léteznek. (Mondom én ezt, mindenféle felekezethez való tartozás nélkül!) 

Végezetül hallgassátok szeretettel a következő dalocskát Olivérről, a majdnem csimberről:

További majmos tartalmak:

Roboraptor Science: Az evolúció emberszabása
Posztapokaliptikus majomparádé: A majmok bolygója – Forradalom kritika
Ave Caesar! – A majmok bolygója: Lázadás kritika

Ha tetszett a cikk, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!