A hatvanas években járunk, változnak az idők, énekli a mozgó fotós intró. A ruszki Ryan Gosling és az amerikai szélhámos-betörő George Clooney össze kell hogy fogjanak, mert az olasz náci Freddie Mercury és neje elrabolták Tom Hankset. Ez baj, a német tudós ugyanis tud atombombát csinálni, ami a gonoszoknak igencsak jól jönne, mert valamit akarnak, valaki azonban nem az akinek álcázza magát. A csirkefogók nyomára Hanks lánya, Uma Thurman vezeti a főszerepet kapott két lókötőt. A fináléban Clooney újra használhatja a Batmobilt, Gosling pedig a motorját egy korábbi filmjéből. Mivel természetesen minden pont úgy sikerül, ahogy tervezte, Mycroft Holmes elárulja nekik, hogy ha már így megszokták egymást, együtt üldözhetik a bűnt a jövőben is a S.H.I.E.L.D. kötelékében.

Mit kapunk, ha összeadjuk James Bond arisztokratikusságát, Jason Bourne szadizmusát, és Jack Bauer akkurátusságát? Nos, nem tudom, de ha még hozzácsapjuk a Kick/Ass önreflexív humorát, némi My Fair Lady, Micsoda nő és Rút kiskacsa utánérzéssel megtoldva, akkor tuti, hogy a Kingsmant kapjuk végeredményül.

Mutánsok: a modern világ közellenségei. Annyi van belőlük, mint égen a csillag, némelyikük (de minimum a többségük) képességei irigylésre méltóak, mégis mindig a túlélésért kell küzdeniük, mert az egoista homo sapiensek nem szívlelik őket. Méghozzá nagyon nem, legalábbis ez az általános helyzet, a filmek szerint. A valóság viszont enyhén szólva is teljesen más: nemhogy nem bírjuk, de lássuk be; egyenesen imádjuk ezeket a túlfejlett szerencsétleneket! Hogy miért? Nos pontosan azért, amiért „elvileg” rühellnünk kellene mindet: azok miatt a piszok jó adottságaik miatt. Nem is éppen véletlen az, hogy a közelgő X-Men: Az eljövendő múlt napjai immáron a 7. nagyjátékfilm a sorban, mely ezekkel a „szörnyszülöttekkel” foglalkozik. Erre, illetve a rajongói napunkra készülődvén összeszedtük és rangsoroltuk tehát, hogy milyen is lett az a bizonyos eddigi 6 mutánsos alkotás.