Az a baj a Titánemberrel, hogy amúgy nincs vele, olyan nagy baj. Olyan, mint az Üvegtigris, tök jó kuncogós film és történet, de amúgy se eleje, se vége nincs. Az egész egy katyvasz. Értem én, hogy a kelet-európai romantikát próbálta megfogni, és hogy nagyon magyarra akarták venni a figurát, de pont ezért vérzik el. Na meg a rajzoláson. Mert az botrányos.

Szóval: a Titánember első száma nem rég jelent meg az újságárusoknál, és megmondom őszintén, a borítója nagyon meggyőző. Tipikus ing alatt a szuperhősruci kompozíció látható, de a magyar zászló színeit vehetjük ki, ami egy tök jó ötlet. Aztán belelapoztam és hát, tetszett is meg nem is, ami a lapokon fogadott.

Egy pár igazán jó dolog: A képregény történetileg próbál ragaszkodni a helyszínhez (kicsiny országunk) amennyire csak lehet. Van itt Akácfa Sörö… Kávézó, meg terroristák Pakson. De néha már egy kicsit túl van csorgatva, na jó, ömlesztve és torkon lenyomva ez a lokálpatriotizmus. Amikor megjelenik BÉLA a zsigulis taxisofőr, akinek mindennapi betevőjét azzal keresi meg, hogy kínai bóvli Titánember tárgyakat ad el azért az már meredek. Azt pedig, hogy a képregény legelején, Titánpajtás egy kék Ikarus BKK járattal érkezik meg a helyszínre nem tudom, hogy szarkasztikus mozzanat-e, vagy tényleg komolyan gondolták. De alapvetően egy kellemes első füzet lenne, ha nem lenne tele olyan szösszenetekkel, amit elrontják az összképet.Az egész képregénynek természetesen van egy nagyon erős Superman-utánérzete, a oknyomozó barátnőtől kezdve, a karakter arcáig (erre majd még visszatérnék), csak épp pajtásunkról nem lóg piros köpeny. Elsőre esetlennek tűnik, mint egy kétperces rinocéroszbébi. Maguk a karakterek semmilyen friss újdonságot nem mutatnak, csak a tipikus sallangot kapjuk. Szigeti Attila egy kis kávézót vezet, ahonnan szemrebbenés nélkül kirúg mindenkit és bezárja a boltot, hogyha csörög a  iTitan (egy telefon, amin a Titánembert hívják, ha reccsen valami). Ekkor bepattannak Bélával a Ladába és elfurikáznak Paksra, ahol belebotlanak a TEK és a CIA (atyaisten) közös akciójába. A tipikus amerikai fedőnévvel ellátott CIA ügynöknek sem volt semmi, de semmi értelme, azon kívül, hogy adott egy nagy adag „majd egyszer lesz valami dolog itten” érzést. A végén a paksi visszaszámlálás viszont nagyon szépen el lett találva. Gondolom ezek után fog megszületni Dr. Mátészalka, a magyar Watchmen oszlopos tagja. De még ezzel sem lenne olyan nagy baj. Viszont a rajzolás mellett nem tudok elmenni, az autók házaknak tűnhetnek az emberek mellett, a nőknek nincs csípőcsontja, és a főszereplő soha de SOHA nem néz ki ugyan úgy. SOHA, mellesleg egyértelműen Superman arca van a csávónak, annyira amerikai arca van, hogy ha lefényképezik, az Alkotmány köszön vissza a képről. Sarka Noémi groteszkbe hajló testéről meg ne is beszéljünk igazán. Az i-re a pontot, pedig a füzet közepén található poszter adta meg. Extrának extra, de akkor már azt a két oldalt valami értelmesre is fel lehetett volna használni. De ez persze csak egy vélemény.
Összességében a Titánember egy nagyon erős közepes. Persze ez csak az első rész, lehet, hogy még lesz belőle valami igazán nagy durranás. De megmondom őszintén nem igazán tudok jó várakozással fordulni a képregény jövője felé. Persze nagyon jó az a tény, hogy magyar szuperhős képregény érkezett a piacra, de valami nem attól lesz magyar, hogy Akácfa Kávézó és Béla van benne, ha ki tud nőni az egyértelmű Superman majmolásból, és valami eredetit tud felmutatni, akkor minden franki, amúgy meg… olyan „teszetosza”.

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!