Leírás

Roboraptor Blog - Ahol a geekoszféra kezdődik...

Facebook

Utolsó kommentek

Címkék

Normális esetben eszem ágában sem lett volna belekezdeni semmilyen Amerika Kapitányos képregénybe. Nem mintha látatlanba valaha is bármi bajom lett volna a karakterrel, de soha senki sem tudott mondani semmi említésre méltót, amiért érdemes lett volna olvasni. A nemzeti színekbe öltözött katonával az évtizedek folyamán szinte senki sem tudott mit kezdeni, mivel a kapitány nem illeszkedik a Marvel ezüstkorban fogant többi hőseihez, akik sokkal emberközelibb vonások mentén jöttek létre.kepernyofoto_2015-03-10_21_32_38.png

Captain America #1-35
Azt viszont mindig is tudtam, hogy eredeti céljával ellentétben a kapitány nem holmi egyszerű G.I. Joe-figura. 2004-ig kellett várni, hogy Ed Brubaker végre kezelésbe vegye az aranykor propagandájának szülöttét, és minden korábbinál szimpatikusabbá tegye. Brubaker hőse sem válik klasszikus értelemben vett átlagemberré, de a korábbiaknál sokkal árnyaltabb képet fest a 40-es évekből itt ragadt szuper katonáról.

Brubaker kapitánya sokkal önfejűbb és gyanakvóbb, mint azt korábban sejteni lehetett. A csapatképregények lapjain világosak a célok, megvan kit kell legyűrni, kinek kell hangzatos példabeszédet tartani, itt viszont felborulnak a klasszikus szuperhőstörténetek bejáratott kliséi, és valódi paranoiával, terrorizmussal, vállalati csalásokkal találjuk szembe magunkat. Az ellent már nem elég leütni, bizonyítani kell annak bűnösségét, és itt az ellenségek céljai és eszközei is földhözragadtabbak, mint a világuralom megszerzése valami bolygórobbantó rakétával. Vasember például azért nem tud segíteni a Kapitánynak, mert a feltűnése rossz színben tüntetné fel a részvényeseit - azt hiszem ezt hívják modernkori hadviselésnek.
A legnagyobb fenyegetést azonban már maga az állam jelenti, és a Kapitánynak hamarosan azzal kell szembesülnie, hogy a saját kormánya üldözi. Brubaker ezzel alaposan szembemegy a kapitányról alkotott általános nézetekkel, mert az ő kezeiben a Kapitány már nem egy ország jelképe, hanem olyan eszméknek, ideológiáknak a képviselője, ami bárkinek sajátja lehetne, és amik túlmutatnak az épp hatalmon levő érdekcsoportok céljain. Steve Rogerst nem érdeklik az államok és a térképek, csak az emberek. De Steve és a jelenkor között úgy látszik áthidalhatatlan szakadék tátong, ezt az űrt Brubaker a következőkkel próbálja meg kitömni. Az egyik egy langyos szerelmi szál, ami szerencsére kellően visszafogott, így katonák között is természetes, a másik pedig egy régi barát visszahozása - azt ekkor még nem tudjuk, hogy mindkettő ugyanazt a célt szolgálja.

Buckyra körülbelül akkora szüksége volt a világnak, mint Batmannek Robinra. Tehát semmi. Ezeknek a kiscserkész figuráknak korábban az volt az egyetlen szerepe, hogy a fiatalabb olvasókat is megnyerjék velük. Eljárt felettük az idő, ezt pedig Brubaker is tudta, úgyhogy az új Bucky köszönőviszonyban sincs a régivel - ahogy Amerika Kapitánynak sincs már semmi köze a 2. Világháborús propagandához.

Kiderül, hogy Bucky nem halt meg, és ha Amerika Kapitány kihúzta néhány évtizedig egy jégtömbben, akkor semmi meglepő nincs benne, hogy Bucky is túlélte valahogy. Visszatérése azonban nem egyik pillanatról a másikra történik, átöleli majdnem az egész sorozatot, továbbá nem is teljesen zökkenőmentes, hisz eleinte a rossz oldalon harcol. Steve Rogers számára viszont felcsillan a remény, hogy talán visszakapja az egyetlen embert, aki képes lehet megérteni őt, így hát a fiú nyomába ered.

A polgárháború végkifejleteként azonban nem várt dolog következik be a sorozatban, történetesen hogy kinyiffan a főszereplő. Ekkor válik világossá, hogy Brubaker nem azért hozta vissza Buckyt, hogy a Kapitánnyal két bevetés között a múltról nosztalgiázzanak, vagy dinamikus körrúgásokkal irtsák az ellent, hanem hogy helyettesítse őt. Hisz a világ nem maradhat Amerika Kapitány nélkül! És a Marvel univerzum sem. Bucky azonban nem Steve Rogers, fel kell nőnie ahhoz a feladathoz, ami Steve részét képezte már azelőtt is, hogy megkapta volna a szuper-katona szérumot. De talán épp ezért lesz majd még izgalmasabb a sorozat. Persze jól tudjuk, hogy egy népszerű szuperhősképregénnyel van dolgunk. A népszerű szuperhősök pedig úgyis mindig visszajönnek. A kérdés csak az, hogy mikor?

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!

Címkék: képregény Avengers Amerika Kapitány Steve Rogers A tél katonája Ed Brubaker Bucky Avengers kibeszélő Bosszú angyalai

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://roboraptor.blog.hu/api/trackback/id/tr927258257

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2015.04.23. 08:47:14

Brubaker-t olvasva mindig felötlik bennem, hogy a csávó lehet, hogy nem is szereti a szuperhősöket. :D

Annyira más történeteket ír nekik, amiben annyira nem számít, hogy SZUPERhősök, hogy vmiért ez a benyomásom róla. :D

Félre ne értsetek nagyon csípem a csókát, lehet pont ezért.