Leírás

Roboraptor Blog - Ahol a geekoszféra kezdődik...

Facebook

Utolsó kommentek

Címkék

Az Ultimate kibeszélőben ezúttal az újvilági Fantasztikus Négyes második, és egyben legjobb ciklusa kerül terítékre. Mark Millar már a kezdeteknél is ott ólálkodott, de a visszatérése után olyan magasra tette a lécet, amit soha többé nem tudott megugrani a sorozat.

140302-ultimateff.jpg

CROSSOVER (#21-23)
Zseniális. Nem csak ez a három szám, hanem az egész Millar-éra. Az első oldalakra ugyan még jut egy kis átgondolatlan millari nagyzolás (Reed csak úgy a semmiből előáll egy időgéppel, de a katonaság rá sem izgul a felfedezésre), azonban körülbelül ez minden, amit hibaként róhatunk fel neki. Az író jó mélyre süllyeszti a máskor önkéntelenül is felszínre bukkanó megalomániáját, és csak nagyon-nagyon ritkán ejt el  egy-két józan ésszel megemészthetetlen túlzást (pl.: antigravitációs járóka az 5 éves Sue-tól). Ezek is csak azért tűnnek fel, mert tudjuk, hogy ki írta a képregényt, egyébként egy szóra se lennének érdemesek, mert a történet terén már nincsenek se túlzások, se üresjáratok, se paradoxonok, se karakteridegen mozzanatok, sem az előzményeknek ellentmondó állítások. Sőt!

A Crossover során kirándulást teszünk a Marvel zombi univerzumába, Reed ugyanis rátalál egy alternatív dimenzióra, illetve egész pontosan az talál őrá. Millar ügyesen ábrázolja a tudós ember önhittséget, Reed megint csak valami jót akar tenni, ám épp az ellenkezője történik. A zombi Fantasztikus Négyes átjut az újvilágba, és csak az itteni F4 képes őket feltartóztatni, a sikerhez azonban szükség van még egy önfeláldozó Magnetóra is. Emlékezetes cselekedet, az biztos, de alighogy hőseink megmenekülnek, Millar máris bedobja a következő ütőkártyát. Megjelenik a Storm testvérek halottnak hitt anyukája.

TOMB OF NAMOR (#24-26)
A távollét magyarázata szerint az anyuka Atlantisz felkutatásával volt elfoglalva az elmúlt 15 évben. Az ugyan nem egészen tiszta, hogy ezért miért kell halottnak hazudni, de ennyi baj legyen. Eddig inkább Reed-en volt a hangsúly, arról kevesebb szó esett, hogy Sue és Johnny miként dolgozzák fel az anyjuk hiányát, és apjuk állandó féltését. A hirtelen felbukkanás érezhető feszültséget generál anya és lánya között, mígnem előbbi gyorsan kiböki, hogy nem igazán élnek benne az anyai ösztönök, most is csak a munkája miatt tért vissza, mert szüksége van az F4 képességeire. Millar nagyon okosan visszautal a Vakondember történetére, aki ugyancsak Atlantiszt keresve bukkant rá a kis sárgolyóira, majd az F4-et is bedobja a mély vízbe, akik véletlenül felébresztik több ezeréves hibernációjában szunnyadó Namort. Millar ötletesen dolgozza át Namor történetét, és a gőgös atlantiszi ki mással is találná szembe magát elsőként, ha nem a Fáklyával?

Namor-t rögtön egy tenyérbemászóan arrogáns figuraként ismerjük meg, akihez Millar túlzásai is remekül illenek bele ("Olyan nekem megtanulni a nyelveteket, mint utánozni a kutya ugatását."), lehet is derülni a dölyfös megjegyzésein. Ez a figura képes egy egész várost romba dönteni, csak hogy az ő akarata érvényesüljön. Reed és Sue kapcsolatát első ízben rengeti meg valaki, amikor az önhitt Namor kinézi magának a fiatal lányt. Millar ezzel rámutat egy nagyon fontos tényre, miszerint ez a hősök első párkapcsolata. Éppen ezért érthető Reed féltékenysége, mint ahogy az is, hogy első alkalommal csak félszegen bambul, amint Namor elszipkázza a barátnőjét. Millar azonban szerencsére Sue-t is jól kezeli (márpedig ez egyáltalán nem jellemző rá, a legtöbb írásában a nők csak buta kirakatbábuk), aki természetes kíváncsisággal közeledik a jóképű Namor felé, mégsem olyan felszínes, hogy beadja a derekát egy szép szempárnak. Namor rosszul viseli az elutasítást, úgyhogy féktelen haragra gerjed, miközben kiderül, hogy nem is egy kriptából, hanem egy börtönből szabadították ki, így kreál Millar a királyból bűnözőt. Zseniális! Nem kevésbé az, ahogy ennek a történetnek vége szakad, egyrészt mert Namor győztesként hagyja maga mögött a csatateret, másrészt mert Millar már fel is dobja a következő magas labdát: ki másnak is dolgozhatna a Storm anyuka igazából, ha nem Fátumnak? Áskálódik, manipulál, akár az eredeti, ilyen egy igazi Fátum!
 
PRESIDENT THOR (#27-29)
Közben azért ne feledkezzünk meg a többiekről sem. Egy korábbi részben már-már úgy tűnt, hogy Ben kezd megbékélni új külsejével, ami rengeteg rajongót szerez neki, ám egy nyilvános megaláztatás után özönvízként tör elő belőle minden fájdalma és bánata. Itt szerencsésen visszakacsintunk a legelső füzet kezdetéhez, az időutazáshoz, mégsem csak egy hatásvadász elemről volt szó ezek szerint, hanem a történet szerves alkotóeleméről. Ráadásul Millar átgondoltan kezeli az időutazás témáját, a számításaiba nem csúszik hiba. Ebben a történetben mutatkoznak be a Skrullok, akik a Zombi F4-hez, Namor-hoz és később Fátumhoz hasonlóan nem ajtóstul rontanak a házba, hanem okos kis cselt eszelnek ki a világ leigázására. Miután a Fantasztikus Négyes az időben visszautazva meg nem történtté teszi saját balesetét, megismerünk egy alternatív jövőt, ahol a szuperhumánok, mutánsok és emberek közti ellentéteket úgy orvosolják, hogy mindenkit természetfeletti képességekkel ruháznak fel (lényegében Dan Slott is ezt gondolta tovább jó sok évvel később a Spider Island-ben). Az egyetlen ember, aki nem kér a Skrullok ajándékából, az Ben Grimm, és ekkor még nem is tudja, hogy ezt milyen jól teszi. Hogy a világégésnek elejét vegye, Ben visszautazik a múltba (ezt talán felróhatjuk egy apró hibának, ugyan honnan tudta, hogy melyik ponton kell beavatkozni a történelembe?), és így derül ki, hogy (most kapaszkodjatok!) nem Victor volt a baleset okozója, hanem a Super Skrull-nak öltözött Ben, aki ezzel saját magát áldozta fel. Tudom, hogy mondtam már korábban is, de mi ez, ha nem zseniális? A történet végén fel is bukkan Fátum, aki nyilván valami ördögi tervet fontolgat.

FRIGHTFUL (#29-32)
A finálé, ahol Millar minden szálat elvarr! A még a Crossover-ből hátrahagyott zombi F4 épp kitörni készül a cellájából, amikor Fáklyát valami parazita belülről kezdi felemészteni. Reed-ék nem találják a megoldást, ezért aztán végső elkeseredettségükben a korábban Belgiumban hagyott Fátumhoz fordulnak, aki az elmúlt röpke fél év alatt a világ leggyorsabban fejlődő államává tette Latvériát. Mert Fátum ekkora zseni, és most kivételesen el is hisszük neki! A patákat minden magyarázat nélkül elfeledtük, de ha őszinték akarunk lenni, akkor a legkevésbé sem érdekel, hogy mi lett velük, jó hogy eltűntek. Nyoma sincs már annak vérengző őrültnek, akit korábban láthattunk, Fátum ismét a hozzá méltó pompában ragyog. A korábbi kirohanását, és Reed iránti utálatát valamelyest magyarázza, hogy azóta mi is megtudtuk, Reed hibázott, nem Victor, ugyanakkor ennek tükrében érthetetlenek Fátum korábbi monológjai, ahol azt állítja, hogy szándékosan idézte elő a balesetet. Ez nyilván azért van, mert azt a történetet Warren Ellis írta, ellenben az egy olyan lapos sztori volt, hogy cseppet sem bánjuk ezeket az apró változtatásokat.


Kiderül, hogy a parazita nem is az N-Zónában került Johnny-ba, hanem Fátum intelmes mesterkedése csupán, hogy ezzel vegyen elégtétel Reed-en (valószínűleg akkor szállta meg a fiút, amikor a Storm anyuka haza látogatott). Victor rákényszeríti az ifjú tudóst, hogy cseréljenek testet, cserébe kiszedi Johnny-ból az atlantiszi kutatások során életre keltett parazitát. Reed feladva önérzetét, belemegy az alkuba, miközben a zombi F4 úgy szabadul ki a cellájából, hogy azon óriásit röhögtem. Millar-nak végre sikerült úgy kigúnyolnia az olvasót ("Egy tollból teleportálót készíteni?"), hogy közben mégsem néz hülyének – a kettő között ugyanis óriási különbségek vannak.

Ekkor jön csak a megdöbbentő fordulat, amivel Millar végérvényesen többdimenziós embert farag az öntelt Fátumból, történik ugyanis, hogy ezúttal tényleg hiba csúszik a számításaiba, és csak a páncéltestben raboskodó Reed képes megoldani a feladatot. Eddig Reed csak próbált szuperhős lenni, ezért sem engedte megöletni a Zombikat, most viszont végre úgy is cselekszik. Ám amikor épp készülne feláldozni magát, Victor közbeszól, nem hagyja, hogy a becsületén csorba essék, így önként lép át a zombi univerzumba (hogy onnan később hogyan tér vissza, azt az Isten se tudja, legközelebb Jeph Loeb rángatja elő az Ultimátumhoz, de abba nem sok logika szorult sajnos).

Millar az UF4-nál eltöltött munkásságát összegezve azt hiszem hibátlan munkát végzett, ügyesen fogta egybe a látszólag különálló zombis, atlantiszi, időutazós és fátumos szálakat, miközben a karaktereket is jól kezelte. Ben a maga letargiája közepette is mindig humoros volt, Johnny pedig amilyen tapintatlan és felületes néha a magánéletében, annyira céltudatos a harctéren, ám ha Ben-ről volt szó, képes volt áldozatot is hozni. Az Annual-ban továbbá megismertük Johnny nagy szerelmét, Kristályt is, de a kapcsolat folytatását Millar meghagyta a későbbi íróknak, ezért a Föld kétségkívül leghatalmasabb élőlényeiről, a Nememberekről azóta nem sok szó esett (kár értük).

Reed pedig tettre kész tudós-kalandor, zseni, de még így is csak egy ember marad, aki nagyon fiatal, tapasztalatlan, és ezért többször is hibázik. Végül persze hőssé válik, ám párkapcsolatában továbbra sem olyan magabiztos, megmosolyogtató jelenet volt például, amikor  Reed a Storm anyukára gondolt alsóneműben (ezt Millar korábban már az Ultimate X-Men-ben is ellőtte, de itt sokkal jobban működött). De ami a legfontosabb, hogy az ellenségek mindig okosak, furmányosak voltak, az összecsapásoknak volt tétje. Persze a legnagyobb fordulatot Fátum gőgös, elbizakodott, öntörvényű személye okozta. Óriásit röhögtem, amikor Storm anyuka szól neki, hogy az F4 megérkezett, de a vártnál 5 percnél később, Fátum csak annyit mond: "állítsd vissza az órádat. Fátum sosem téved." Igen, ez az Fátum, akit szeretünk. Millar hozza a jobbik formáját, nincs szüksége üres nagyot mondásokra, egyszerűen csak dübörög a fordulatos sztori, a tetejébe pedig remekül illettek ehhez Greg Land csodás rajzai. (Miért van az, hogy Millar többnyire csak hiperrealista rajzolókkal dolgozik? Hitch, McNiven, J.G. Jones, Land.) Nagy kár, hogy az új író érkezése után az pont az UF4 vált az egyik leggyengébb sorozattá.


Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!

Címkék: képregény Magneto Thor Fantastic Four Fantasztikus Négyes Mark Millar F4 Ultimate F4 Warren Ellis Greg Land Ultimate X-Men Ultimate kibeszélő Fátum Crossover Tomb of Namor President Thor Frightful

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://roboraptor.blog.hu/api/trackback/id/tr486738735

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.10.10. 10:46:24

amennyiben ennél a bekezdésnél is csak az én kommentem lesz (mint a másik ultimate posztoknál) akkor a "kibeszélő"-t a címből lehet le kéne venni, nem? ;)

st ranger 2014.10.10. 14:54:29

@doggfather: Roppantmód találó hozzászólás! :D

Ugyanakkor itt és most "egészen véletlenül" én is hozzászólok és ezáltal láss csodát: máris kibeszélővé avanzsálódott (ez is). ;)