Leírás

Roboraptor Blog - Ahol a geekoszféra kezdődik...

Facebook

Utolsó kommentek

Címkék

Rengeteg filmben láthattuk már, hogy az idő végtelen, behatárolhatatlan, haladhatunk benne előre, hátra, létezhetnek párhuzamos univerzumok. Janisch filmje nem a hagyományos időhurokról szól. Bár a múltba ugrálunk vissza, itt a múltat az emlékek jelentik, melyeket nem lehet megmásítani. Janisch Attila anno filmszemlét nyert filmje Shirley Jackson novellájából készült. A film az öregedésről, a halálról, az álomvilágról és a határtalan időről elmélkedik egy idős nő emlékein keresztül.
Hosszú alkony- booklet - kisebb.jpg

Egy idős régésznő (Törőcsik Mari) a régmúlt tájain kezd el barangolni. Saját emlékeiben keresi az utat, amiben meg akarja találni emlékeit, melyekbe belekapaszkodhat, és késleltetheti a sorsát. Egy régészeti találkozóról hazafelé megállítja kirendelt sofőrjét, és kiszáll a kocsiból. Ismerősnek tűnő tájakon bolyong, eltéved, majd buszra száll. Az ócska járművet egy erőszakos sofőr vezeti (Csuja Imre), az utasok némán zötykölődnek. A sofőr rossz helyen teszi le az asszonyt, akit rémképek kergetnek. A valóság és a képzelet határán mozgó képek villannak fel, amiről eleinte se mi, se az asszony nem tudja, hogy ott vannak e valójában. Ahogy haladunk lefelé a lejtőn, egyre furcsább dolgok történnek a nővel. 

128571_galeria_hosszu_alkony_02.jpgA filmről való gondolkodást teljes mértékben az egyéni attitűd és a nézői befogadóképesség határozza meg. Janisch célja a visszatekintés a múlt jó és rossz élményeire, illetve annak érzékeltetése, hogy már nem változtatható meg semmi, nem térhetünk vissza bármennyire vágyunk rá, bármennyire akarnánk változtatni (videóinterjú Janisch Attilával rendezővel: itt). Az eredeti novellában, Shirley Jackson főhőse egy olyan asszony, aki mogorván, zsémbesen éli meg az öregedést. Ezzel szemben Janisch és egy film kivételével állandó forgatókönyvírója, Forgách András egy pozitív főhőst alakított ki. A régésznő boldogan, tevékenyen éli meg az öregedést. Az ő alászállása, felismerései és a múltban való kutakodásai, arról való elmélkedései ezáltal sokkal hirtelenebb zuhanást eredményeznek mind a személyiségében, mind az életében. A Hosszú alkonyt látványa és effektjei miatt sokkal inkább értelmezem helyenként iszonyúan nyomasztó misztikus thrillerként, mint „egyszerű” drámaként. Végig azt sejti a néző, hogy valami borzasztó dolog fog történni a szereplővel, és félve/izgatottan várja, hogy mi lesz ez (videóinterjú Forgách András forgatókönyvíróval: itt).

images.jpgNem kell se neonpolipokra, se jetire számítani. Amitől a néző végig retteg az az a tény, hogy a legderűlátóbb ember is elkezd rettegni attól, ami rá vár. És itt nem feltétlenül a halálról van szó, sokkal inkább az öregedésről, és azon emberek eltűnéséről, akiket megszoktunk magunk mellett. 

Janisch mindezen dolgoktól úgy mesél, hogy ugrál az időben, elveszünk a régésznő múltjában és jelenében. Események ismétlik egymást, ugyanaz az ismerősnek tűnő ház és szoba, ugyanaz a buszsofőr. Egyszer minden otthonos, egyszer rideg, és kitaszít magából. Mindeközben nem tudjuk, hogy amit látunk, az az emlékezet kegyetlen játéka, vagy a jelen reménytelensége. 

Hosszú alkony
színes, magyar filmdráma, 67 perc, 1997

Rendezte: Janisch Attila
Írta: Shirley Jackson novellája alapján Forgách András
Szereplők:Törőcsik Mari, Ujlaki Dénes, Csuja Imre, Máté Gábor, Fekete András

Címkék: elemzés időutazás filmszemle magyar film időhurok Törőcsik Mari Csuja Imre Máté Gábor Forgách András Janisch Attila Shirley Jackson Long Twilight Ujlaki Dénes Fekete András Hosszú alkony

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://roboraptor.blog.hu/api/trackback/id/tr296240155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.