Tom Cruise nem csupán egy színész, egy megosztó celebritás, de egy jelenség is Hollywoodban. A „Szcientológia Kapitánya”, illetve a híres-hírhedt ’Cruise-Pitt tengely’ egyik ellenpólusa sokat tett már le az asztalra, gondolunk itt mind a filmes karrierjére, mind a magánéleti botrányaira. Munkásságán belül, a nagyvásznon nem egyszer szállt már szembe azokkal a fránya idegenekkel: utóbb speciel csodálkozunk is azon, hogy a Függetlenség napjában nem Ő játszotta Will Smith pilóta-karakterét (hiszen mégiscsak Cruise = 'Maverick'). A héten érkezik a hazai mozikba is A holnap határa, ami immáron a 3. olyan darab lesz, melyben Tom barátunk földönkívüliekkel viaskodik. Ezúttal ennek apropóján vizsgáltuk meg az előző kettőt.

Világok harca – Avagy a marslakók már a pincében vannak

Az H.G. Wellstől eredő, ’az idegenek jól átgondolt terv alapján megtámadják a Földet’ című, mára már klasszikus tézis 2005-ös, Spielberg-féle mozgóképes átirata lényegében egy Ray Ferrier nevű önző senkiháziról szól, akinek épp akkor maradnak a nyakán a kölykei, amikor világszerte beüt a krach. Ez az amúgy megnyerő módon hanyag és mihaszna alak Ferrier (Tom Cruise), az invázió kitörését követően kénytelenné válik ezúttal nem csupán önmagáról, de a fiáról és a lányáról is gondoskodni, ezalatt pedig azt értjük, hogy jobbára az életben maradásukért menekülni. Ebben az egész koncepcióban két dolog akad, ami valóban érdekes és kiemelendő: az egyik a megközelítés (magyarán a támadásos események megélése a család szempontjából), valamint Ray figurája, akit ’Maverick’ egyenesen meglepő hitelességgel alakít.Általánosságban elmondható, hogy Tom Cruise színészi pályafutására jellemzőek az olyan karakterek, melyek során gyakorlatilag önmagát játssza (ezt nevezzük Maverick-faktornak), megspékelve olykor egy kis hősködéssel, avagy romantikus bohóckodással. Számtalan ilyen filmje akad, sajnos főként a karrierje második feléből, azaz a 2000-es Mission: Impossible 2-től számítva, mikor is immáron hollywoodi szupersztárként elkezdett önismétlővé válni (akárcsak a kölcsönösen sosem szívlelt pajtása: Brad Pitt). A megannyi Ethan Hunt-ozás (értsd: M:I-filmek) és a hasonló kaliberű, nem túl összetett, legfeljebb csak olykor kevesebb lövöldözést és ugrándozást megkövetelő szerepek közepette (pl.: Valkűr, Trópusi vihar), a múlt évtized idusán egyszer csak jött ez a váratlanul jó performansz Cruise-tól, aki a Világok harcával mintha hirtelen meghazudtolta volna önmagát. Ugyanis a filmet szinte a vállán vivő Tom, ezúttal olyannyira flottul és hitelesen hozza újfent önmagát, hogy azzal már-már a tényleges színjátszás illúzióját kelti. Tudniillik Ferrier alakja távolról sem egy hőstípus (de nem is hősszerelmes), sőt mi több: egy echte antihős, akinek az események beindulását követően a legfőbb motivációjává a gyermekei és saját maga túlélése válik. Eme mozgatóelem és az erre épülő koncepció hatására ’Maverick’ ezúttal olyan módon „kénytelen” megformálni karakterét, mely amúgy nem jellemző a filmográfiájára; azaz erőltetett akciószcénák és kaszkadőrmutatványok, illetve romantikus idétlenkedések nélkül. Végeredményben pedig elkönyvelhető, hogy Cruise igencsak megállja a helyét, hiszen ebben a filmben képes még némi hiteles drámát is implantálni az alakításába, továbbá a nála kötelező körítést jelentő mókázás és nárcisztikus megnyilvánulások is valóban humorosak, nem pedig bosszantóak. Márpedig mindez nagy szó egy olyan hírességtől, aki effektíve azért minősül máris egy élő legendának, mert ugyanazt a 4-5 arcát alkalmazza minden egyes filmjében. Szóval ha valamit, akkor ezt bizony jól csinálta Cruise, persze sanszos, hogy azért mert egyenesen rá írták Ferrier figuráját. Ellenben megkockáztatom, hogy ez az egyik legemlékezetesebb szerepe, a Jerry Maguire-ben nyújtott utolsó valódi alakítása óta.Természetesen a Világok harca azért messze nem egy monodráma, sőt! Ott van még a „főhős” mellett a fiát Robbie-t alakító Justin Chatwin, továbbá a lányát Rachel-t megformáló Dakota Fanning, akik ugyancsak elég hitelesek a maguk nemében, különös tekintettel az utóbbira. Mindazonáltal a filmet nem ők és nem is a tréfásan őrült Tim Robbins, hanem ’Maverick’ és azok a szemtelenül kecsesen élve gyors-hamvasztó tripodok adják el, melyek impozáns küllemükkel, öblösen visszhangozó hajókürtölésükkel, illetve a művészien vértelen tömeggyilkolásukkal (a korhatár besorolás miatt), kifejezetten jól sikerült marslakó-gépezetek lettek. Nem hiába: Spielberg bizony tudta, hogy miként is kell egy 21. századi holokausztfilmet forgatni úgy, hogy abban egy szem vércsepp se legyen. Speciel a lezuhant repülő roncsáért, mely körül egy hulla nem sok, annyi nem akadt, valamelyik gálán akár még egy  „A korhatár-kategória legjobbja” különdíj is járhatott volna neki.

Világok harca (War of the Worlds, 2005) – Értékelés: 10/7 raptor
- Rendezte: Steven Spielberg
- Szereplők: Tom Cruise, Dakota Fanning, Justin Chatwin, Tim Robbins

Feledés – Avagy az ember, aki nem túl sokat tudott

8 évvel azután, hogy Maverick hadakozás helyett menekülőre fogta az idegenek ellen, a Tron: Örökséggel nagyot dobbantó és ezáltal saját, innen-onnan összefércelt filmötletéhez zöld utat kapó Joseph Kosinski felkérte Cruise-t, hogy mentse meg a világot. Igen: már megint. Korunk egyik ügyeletes hőse, ’Maverick’ természetesen igent mondott, hiszen mégiscsak rendbe kellett tenni a Spielberg-kaland során félreprezentált renoméját. Mellé szerződtettek még egy tehetséges Andrea Riseborough (aki ugyan utóbb nem kapott sok teret a filmben, hogy nehogy véletlenül lejátssza Tom-ot a vászonról), egy bájos Olga Kurylenko-t, illetve egy zseniális Morgan Freeman-t, aki jószerivel csak asszisztált az egészhez. A végtermék pedig ezúttal már valóban Cruise-monodráma lett, méghozzá nem is akármilyen: egy megannyi korábbi sci-fire „kikacsintó”, ’Maverick kontra Maverick’ poszt-apokaliptikus mese.A Feledés egy bizonyos Jack Harper (Cruise) nevű tagról szól, aki a rém unalmas életét a (fizikailag nonszensz módon) felhők között található apartmanházában tölti asszisztensével/operátorával: Vikával (Riseborough), utóbbi nem mellesleg a szeretője is. Harper (kinek nevében némi Charlie Sheen utánérzést vélhetünk felfedezni…), nem kevés szabadidejében munka címen az egyedi panorámaablakos műrepülőgépével jár el sétarepülőzni (vagy éppenséggel a titkos üdülőházába héderezni). Persze olykor azért meggeneráloz egyet-egyet azok közül a hiperaktív drónok közül, melyek leginkábbis Wall-E barátnőjének: Eve-nek és a 2001: Űrodüsszeiából ismeretes, gömb alakú Discovery-kompok szerelemgyermekeinek tűnnek. Habár ezek a drónok viselkedésükben némiképp deviánsak és látszólag sok bennük az elfojtott agresszió, impozáns tűzerejük és mókás hangeffektjeik által üde színfoltjai a történetnek.Harper, aki boldog tudatlanságában azt hiszi, hogy Ő az utolsó vagány a földkerekén és így tengeti mindennapjait, egy szép napon aztán kiszúr egy pár lezuhant kapszulát, melyekben utóbb kiderül, hogy emberek vannak. Ráadásul az egyikük a mindaddig csupán az álmaiból ismert barátnője… Zűrös. Ekkor kezdődnek tehát a bajok. Na mármost, ha van film, amiben abszolút 100%-os Maverick-faktort akar magának a kedves néző Cruise-tól, akkor ez az: egyszerűen minden adott hozzá. Hiszen ezúttal nemhogy Tom a főszereplő, de gyakorlatilag non-stop a fókuszban van (révén látszólag Ő az egyetlen férfi közel s távol), továbbá pilótáskodik, motorozik és még csajozik is (akárcsak a Top Gun-ban), illetve hősködik, valamint alkalomadtán még idétlenkedik is egy keveset. Ez ám a vegytiszta maverickezés, kérem szépen. A Feledésről Kosinski le sem tagadhatná, hogy Cruise-ra épül.Ennek az elgondolásnak azonban megvan a maga hátulütője, hiszen a Maverick-faktor erőltetése, mint már tudjuk, erősen kontraproduktív tud lenni. Tomot ugyanis sohasem lenne szabad  hagyni olyan szinten rátelepedni egy-egy szerepére, hogy arra utóbb ne úgy emlékezzünk, mint a sztár 2 órás magán show-ja. Márpedig a Feledéssel ez történik, ironikus módon már valahol maga a cím is sejteti a végkifejletet: magyarán azt, hogy a közepes színvonalú sztori elvész aközben, míg Cruise újfent a világot és a nőjét (avagy nőit) próbálja megmenteni. Ráadásul ezen, az éppen hogy csak funkcionális karaktereket képező mellékszereplők sem tudnak segíteni. Problémás még az is, hogy Kosinski szkriptjéről lerí, hogy mely korábbi sci-fi alkotások ihlették, úgy mint az Űrodüsszeia, az Emlékmás, a Mátrix, a Wall-E, na és persze legnyilvánvalóbban a Hold. Ezeknek és a belőlük csent elemeknek a vissza-visszatérő tetten érhetősége pediglen utóbb inkább hat bántóan, semmint üdítően. Hogy azért jót is mondjak a darabról, a pusztaságba lepukkant néhai világ fényképezése legalább szép lett. Ámde ezzel kifújt. A Feledés egy nagyon középszerű idegenes sci-fi, színvonalas látványvilággal, ugyanakkor túlzásba vitt maverickezéssel, ami reméljük, hogy A holnap határában már nem lesz annyira hangsúlyos. Tom Cruise tőlünk akár századjára is megmentheti a világot, de akkor az elsősorban a világról szóljon és csak másodsorban őróla.

 Feledés (Oblivion, 2013) – Értékelés: 10/5 raptor
- Rendezte: Joseph Kosinski
- Szereplők: Tom Cruise, Olga Kurylenko, Andrea Riseborough, Morgan Freeman

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!