Leírás

Roboraptor Blog - Ahol a geekoszféra kezdődik...

Facebook

Utolsó kommentek

Címkék


Ha valaha is képregény kiadásra adnám a fejem, akkor valószínűleg Kurt Busiek Superman minijével kezdeném. A kedvenc Superman képregényemmel azonban van egy kis gond, ugyanis történetesen nem is Supermanről szól, hanem rólam és rólad, az olvasókról. Mindenkiről, aki ezt a sztorit értékelni tudja.
cheat-suerpman-secret.jpg


Kamaszkor, szerelem, család, öregkor, Busiek erre a négy, életünket alapjaiban meghatározó szakaszra fűzi fel ezt a négyrészes Elseword történetét, ami annyit jelent, hogy ez a Superman nem az a Superman, akit a képregényekből, filmekből és rajzfilmekből ismerhettünk. És hogy ez számít-e? Nem igazán, ugyanis ezt a Clark Kentet is ugyanazok a mozgatórugók éltetik, amik Supermant a föld leghatalmasabb hősévé teszik. Busieknél talán még senki sem érzett rá jobban Superman szerepére, senkinek sem sikerült ilyen látványosan elmélyíteni és árnyalni ezt az alapvetően kissé sótlan és giccses karaktert, akit hihetetlen ereje gátol az emberrel való azonosulásra. Busiek most megmutatja, hogy ez egyáltalán nincs így, és Superman épp annyira halandó és átlagos, vagy éppen átlag feletti, mint mi.
 
Annak, hogy Busiek nem az eredeti, hanem egy alternatív Supermannel teszi mindezt, elég egyszerű okai vannak, egész pontosan kettő. Az egyik – és talán ez a fontosabb , hogy a 200 oldalas mini egy egész életet ölel fel, amire a végtelenségig futó sorozatokban nyilván nem lenne lehetőség, a másik pedig hogy mivel a történet sokkal inkább az átlagemberről szól, ezért a fantasztikus elemek is minimálisra csökkennek. Nincsen már felrobbanó kriptonit és furfangos gonosztevők, egyedül Clark Kent van, aki egy nap Superman erejét fedezi fel magában, és ezenkívül semmi olyanról nem esik szó, ami ne lenne teljesen átlagos. Átlagos  a szó, melytől úgy irtózunk, a Secret Identity-t végigolvasva mégis azzal szembesülünk, hogy ez az átlagos milyen izgalmas és sokszínű tud lenni, milyen könnyű átérezni és megérteni.
 
Itt persze meg kell említeni a képregény legnagyobb gyengeségét, miszerint a már említett négy témakörön  tehát a hozzájuk tartozó aggodalmakon  kívül rengeteg olyan kérdést hagy érintetlenül, amelyek hasonlóan nagy horderejűek  ez a Superman az átlagosnál azért egy kicsit mégiscsak szerencsésebb. Az egyik, hogy mivel megvan a szuper ereje az íráshoz, Claknak nem kell kiadókkal tökölni, mindenki kapkod a tehetsége után, és mindenki értékeli is azt  bárcsak a valóságban is ilyen könnyen menne mindez, és nem kellene fiatalkori depresszióval küzdenie minden második embernek (ezt most csak úgy hasraütés szerűen mondom, de legtöbbünknek igenis nagy trauma a hátunk mögött hagyni a felsőoktatást). A másik, hogy ez a Superman szerelmi gondokkal sem küzd, mert már elsőre megtalálja élete szerelmét, és azért ez sem sikerül sok embernek. Az meg csak hab a tortán, hogy még a feleség is kivételesen sikeres abban, amit csinál.
 
Superman tehát szerencsés, de ez még semmit sem von le a mini nyilvánvaló értékeiből. A kérdésekkel teli zárkózott tinédzserkort, az aggályokkal és bizonytalansággal kezelt párkapcsolatot, a családdal jövő felelősségvállalást, és a halállal való szembenézést, a gyerekek elengedését Buseik kiváló arányérzékkel meséli el nekünk. Ugyan ki ne gondolt már volna rá, hogy biztos csak örökbe fogadták, hiszen annyira másnak érezzük magunkat a környezetünktől. Ki ne agyalna rajta, hogy mit mondjon el a szerelmének, és mit ne, hogy vajon jó embert választok-e a titkaim megőrzésére, hogy vajon milyen szülő válik belőlünk, és hogy képesek leszünk-e helyükön kezelni azokat a furcsaságokat saját gyermekeinken, melyeket egykor mi magunk is átéltünk.
Mivel ez a Superman sokkal földhözragadtabb, bár fiatalon hajlandó a könnyebb utat választani és nyilvánosság elé állni, gyorsan rájön, hogy az a helyesebb út, ha szuper képességeit nem a saját, hanem mások hasznára fordítja, és cserébe nem kér semmit a hírnévből. Így aztán Clark sosem áll kamerák elé, létezésére sosem derül fény a széles tömegek számára, még Supermanként sem. Továbbá Clarknak már nem a világ megmentésén jár az agya a nap minden percében, hanem legalább ennyit foglalkozik saját magával – pont mint minden ember. Clark korántsem olyan sebezhetetlen, a történet elején az FBI is megtalálja a módját az Acélember leszedésére (hiába, az emberi találékonyságon semmi sem foghat ki), miután Clark még óvatosabb lesz. Ám idővel alkut köt velük, mivel amikor családalapítás elé kerül, hirtelen sokkal több félnivalója támad, és kezdi felemészteni a félelem, hogy szeretteinek bántódása eshet. Az erejével való felelősséget azonban még így sem képes szögre akasztani, hisz ez teszi őt azzá, ami. Ettől kezdve segíti az államok munkáját is, feladatokat kap, de még ha önszántán kívül is bele-belekeveredik a politikai játszadozásokba, céljait és szándékait tekintve hű marad önmaga eredetijéhez. Ugyanazok a célok vezérlik, mint a klasszikus univerzumbeli énjét: a nagy erőt mások megsegítésére fordítani, pusztán azon okból kifolyólag, hogy mert képes vagyok rá. Ezzel az erővel jogos a kérdés, hogy a hős miért nem részegül meg önmagától, és tör hirtelen világuralomra, de a válasz egyszerű. Egyszerűen csak azért, mert Superman jó ember. És hogy a jó emberből miként válik rossz (például, mert elveszít mindent, ami fontos), azzal nem ez a történet foglalkozik, hisz itt egy szerencsésebb verzióval van dolgunk – még ha a kamasz Clark ezzel nem is értene egyet. 
Stuart Immonen csodálatos rajzai, karakteres nézőpontjai és puritán panelkezelése pedig már csak hab a tortán, ráadásul itt egy egészen más oldaláról ismerjük meg a rajzolót, mert elhagyja az egyébként rá jellemző karikaturisztikus ábrázolást (Nextwave, Ultimate Spider-Man, Ultimate X-Men, stb.), és rajzai a színezéssel kiegészülve már-már hiperrealista festményekre emlékeztetnek. Nem lehet betelni a palival, ráadásul nehezen tudok még egy olyan rajzolót mondani, aki az érzelmeknek olyan széles skáláját képes megrajzolni, mint Immonen.

Címkék: kritika képregény elemzés Superman Clark Kent Kurt Busiek Secret Identity Titkos identitás Stuart Immonen

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://roboraptor.blog.hu/api/trackback/id/tr155994550

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.