A fantasy alapvető hibája, hogy a felnőtté válás történetét hajlamos mézes-mázas, csodákkal zsúfolt, ám mégis túlzottan nevelő szándékú történetbe csomagolni. Számos ifjúsági és young-adult regényfolyam csúszik ebbe a hibába. A varázslók viszont olyan új oldalát mutatja meg a számtalanszor körüljárt témának, amelyre eddig nem volt példa a zsáner történetében. És ez nem túlzás.

Most, hogy véget ért a Trónok harca sorozat legutóbbi, immáron ötödik évada és közel egy évet kell várni a következő etapra, nincs mit tenni, neki kell ugrani ismét a könyveknek. Aki viszont az öt Tűz és Jég dala könyvön már többször is átrágta magát, annak sok újat nem tud mondani George R. R. Martin nagyepikája. Viszont ha nem akarunk kiszakadni Westeros világából, érdemes átfutni a tavalyi megjelenéseket, ugyanis két könyv és egy novella is kijött a gigantikus fantasy-univerzum kiegészítéseként. Közülük az egyik A Hét Királyság lovagja.

Az irodalomnak, azon belül is a zsánerirodalomnak (vagy csúnya szót használva ponyvának) van egy jól bevált receptje. Fogj egy darab átlagos, mindennapi életét tengető emberkét és rögtön az első fejezetben dobd bele az általad felépített világba. A recept nem mindig eredményez jó írásművet, ahhoz ennél sokkal több összetevő szükségeltetik, de az biztos, hogy az elsőkönyves szerzők hálásak annak, aki ezt egyszer réges-régen kifundálta. Nincs ezzel másképp China Miéville sem, akinek tavaly jelent meg magyarul pályaindító regénye, az 1998-ban íródott Patkánykirály.

Jómagam már A Gyűrűk ura filmeken sem pörögtem annyira (annak ellenére, hogy nagyon szeretem a könyvek világát, vártam és szerettem a filmeket) de anno mikor bejelentették, hogy az alig 200 oldalas könyvből, A hobbitból egyenesen TRILÓGIÁT fognak készíteni, félni kezdtem. Végül ehhez érkezett most meg a záróakkord.

Manapság nagyon nehéz feladat jó meseregényt írni. Nem a mesés elemek halmozása bonyolult, hanem az, hogy valami igazán eredetit alkosson a szerző. Lakatos Istvánnak ezt második regényében csuklóból sikerült megoldania. Nem csupán a legkisebb királyfi történetét olvashatjuk ezredszerre, hanem kapunk mellé jó adag humort, elképesztő lényeket, szerethető karaktereket és – ami a legfontosabb – egy pöpecül összerakott clockpunk világot.

Az időutazás témaköre közkedvelt toposza a tudományos-fantasztikus filmeknek, de nem kizárólagos sajátja. Az első podcastben megkezdett tradíciót folytatva nem túl ismert, ellenben megtekintésre kifejezetten érdemes három filmet vesézünk ki, különböző erényeit meglebegtetve. Lesz köztük vérbeli hard sci-fi, ami matematikusok fejéből pattant elő (Primer), thriller némi fantasy vonallal spékelve (The Jacket), de még romantikus vígjáték is a jobbak közül, amit a geek-lélek és egy barátnő egyaránt elviselhet (About Time).