Eleinte még csak elkeserítő, de később már szörnyű is a kép, amit 2027 Angliájáról fest Alfonso Cuarón filmje. Az összeomló, kaotikus világ minden tájáról a nehézségek árán, de még kitartó Nagy Britanniába menekülnek az emberek, ahol viszont gettókba zárják őket. Ezen felül 2009 óta nem születnek gyerekek, a meddőség lett úrrá a bolygón. Egy földalatti mozgalom beszervezi hősünket, Clive Owent, aki elvesztette fiát. Vidám részeket szinte csak Michael Caine karaktere okoz, aki Deep Purple-t hallgat, és epres füvet árul. Kiderül, hogy a „jók” se hibátlanok, és egy értelmetlen háború közepette kell boldogulnia Theonak és az utolsó terhes lánynak.

Igen-igen ez a blogfelület alapvetően nem azért született, hogy politizáljunk, vagy a közélet aktuális ügyeiről elmondjuk a véleményünket. Viszont mindig is nagyon fontosnak tartottuk, hogy ne hunyjunk szemet a társadalmi igazságtalanságok felett, mert geekség ide vagy oda, mi is ennek a társadalomnak vagyunk a részei, s ha csak egy ilyen kicsike platformon is, lehetőleg mocskolódás és gyalázkodás nélkül, de szeretjük megmondani a magunkét a nagyok dolgairól. Vagy legalábbis lamentálni a dolgokon.

Kétségtelen, hogy Charles Chaplin a némafilm császára Buster Keaton mellett. A színész az ötvenes években Svájcba kényszerült költözni, halála is itt érte 1977-ben. Xavier Beauvois, az Emberek és Istenek című filmjével elhíresült rendező legújabb filmje a kisemberek káoszáról, a bevándorlók kínkeserves életéről mesél egy megtörtént esemény alapján, miszerint két fiatalember váltságdíjat remélve ellopja Chaplin koporsóját.