Nem túlzás kijelenteni, hogy a világon mindenki ismeri a horror egyik klasszikus terepét, a kísértetjárta (vagy helyesebben bármilyen természetfeletti vagy -alatti járta) házat és legalább egy alkotást tud kapásból mondani, ami ilyen közegben játszódik. Talán nincs is ennél elcsépeltebb téma a zsáner területén, kiemelkedni viszont relatíve kevés alkotás tud, mint például a Stanley Kubrick által rendezett Ragyogás vagy H. P. Lovecraft Arkhamben játszódó novellái. Jean Ray flamand szerző klasszikusa, az 1943-as Malpertuis, amely nemrégiben jelent meg magyarul Kárhozott istenek címen és amelyből 1971-ben film is készült, szintén ezt járja körül.

Az egy dolog, hogy a 2001: Űrodüsszeia cselekménye, kérdésfelvetései és állításai, illetve benyomásai ma is megosztóak. Mert akkor ezt most az alkotók úgy gondolták, vagy amúgy, netán-tán sehogy, vagy esetleg mégis? Ezen lehet vitázni. Azzal azonban nem igazán, hogy Stanley Kubrick klasszikusa nem csak témája, hanem megvalósítása okán is filmtörténeti mérföldkővé dermedt – rögtön a bemutatása pillanatában.

2001: Űrodüsszeia (2001: A Space Odyssey): egy film, egy páratlan műalkotás, egy sci-fis értelemben vett fogalom. Ez a Stanley Kubricknak köszönhető, 1968-as tudományos fantasztikus alapmű nem csupán eredeti és innovatív volt a maga idejében, de egyúttal irányt is mutatott és vitathatatlanul meghatározta a műfaj mozgóképes jövőjét is. A mára már abszolút klasszikusnak tekintett darab előtt tisztelegvén, egyúttal nagyságának okairól megemlékezvén, összeszedtük, melyek is azok az elemek, (nem X, hanem IQ-) faktorok, melyek alapvetően meghatározzák és emlékezetessé teszik ezt az epikus filmet.

A héten újra moziba kerül Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia című science-fiction klasszikusa, méghozzá a Pannonia Entertainment Kft. közbenjárásával, akiknek az elmúlt évben a Nyolcadik utas, a halál újrázását is köszönhettük. Az ilyen digitalizált nosztalgiavetítések számos előnnyel és sajnos hátránnyal is járnak egyszerre, de ez semmiképp sem lehet akadálya egy tényleg erőteljes moziélménynek. Mi már megnéztük, elmondjuk milyen.

Az év talán egyik legjobban várt filmje Cristopher Nolan sci-fije: az Interstellar. Az olykor 2001: Űrodüsszeiai mélységeket is megidéző pillanatok mellett jut idő egy kis elmélkedésre a kozmosz nagy titkain, megspékelve a modern család általános problémáival. Apa és lánya kapcsolat soha nem volt még ilyen "sci-fi"-sen reprezentálva, nem is beszélve arról, ha apunak nem csak a melóhelyen kell sokáig maradnia, hanem speciel egy másik galaxisban van dolga. Az Insterstellar a székhez szögez, de kellő mértékben próbára teheti az ember szívét és tudományos ismereteit a Világmindenségről. FIGYELEM! A podcast kivételesen SPOILERT tartalmazhat! Kritikánkat a filmről itt olvashatjátok!