Visszatértek hát a törő-zúzó fémlények, még ha némi módosításokkal is a blockbuster-egyenletben. Kevesebb lett az egy főre jutó deviancia, de több a lerombolni való város, illetve az egydimenziós karakterek és az identitászavaros robotok száma is megszaporodott. A Hold sötétsége képeskönyvének összedobásával „már jól bevált” Ehren Kruger forgatókönyvíró és Michael Bay, ez a dilettáns tálentum összefogtak, hogy ismét bebizonyítsák: nem kell ide szkript ahhoz, hogy a direktor a maga páratlan, mindent elsöprő akciójeleneteivel eladjon egy újabb filmet. Hogy a szereplők lecserélésével és az új robot-dizájnokkal mindez mennyire sikerült? Kivesézzük.

Ugyan nincsenek robotherék, idétlenkedő Witwicky-szülők, illetve katonaság az új Transformers epizódban, de akadnak helyette szivarok, forrónacik, és természetesen rengeteg amerikai zászló, naplemente, meg hentelés. 165 percben! De így is jobb, mint a korábbiak...

Záró akkordjához érkezett a Transformers-filmek ’Witwicky-érájáról’ szóló megemlékezésünk. A bukottak bosszúja ugyan nem aratott osztatlan sikereket sem a nézőknél, sem a kritikusoknál, de miután terémszetesen anyagilag ugyancsak jól termelt, már jöhetett is a következő, azaz a 3. rész. Személyi változások a stábban ide, nemzetközi háborgás oda, Michael Bay, ez a flúgos fenomén maradt a direktori székben. Minekután ekkorra már az egész világ tudta róla, hogy neki tényleg nincs ám szüksége komolyabb szkriptre ahhoz, hogy az ő dinamikus, mindent elsöprő akciójeleneteivel eladjon egy-egy filmet, a Transformers 3 is a már jól bevált metódus alapján készült. Hogy jól járt-e ezzel a publikum? Kivesézzük.