Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis, fehér állat, akit Orinak hívtak. Ori kis barátjával, a mackószerű Naruval éldegélt nagy boldogságban Nibel erdejében – ott, ahol megannyi érdekes lélekfa terül el, s tartják egyensúlyban az erdő élővilágát. Ori számára ez az egész világot jelentette. Nagyon szeretett a puha, zöld gyepen megpihenni, játszani a barátjával, akit egyben nevelőjének, testvérének és szülőjének tekintett: hiszen kiskorától fogva a nagy mackó vigyázott rá, még a barlangban is együtt aludtak. Megbecsülte őt és ami a legfontosabb: önzetlenül szerette, és megosztotta vele mindenét, amije csak volt. Ez az alapvetése a Ori and The Blind Forestnek.