Leírás

Roboraptor Blog - Ahol a geekoszféra kezdődik...

Facebook

Utolsó kommentek

Címkék

Mostanság a sci-fi irodalmon belül elég nagy divatja lett a szingularitással foglalkozó regényeknek, amelyek az ember és a technológia kapcsolatát boncolgatják. A téma rendkívül érdekes és komplex morális-filozófiai-teológiai hozadékkal bír, amit az írók így vagy úgy, de mindenképpen elővesznek, aztán csak a felszínét karcolják vagy éppenséggel ízekre szaggatják és hemperegnek a levében. Ramez Naam valahol a kettő között van, képzeletbeli lékelőkéssel közelít a kérdéskörhöz, így sikerül egyensúlyt találnia az "agytépően kevés" és a "gyomorforgatóan sok" között.

A Nexus főszereplője Kaden Lane, a fiatal tudós, aki jófej, okos és béna a csajokkal. Kaden egy házibulin éppen a legújabb fejlesztését teszteli, amely egy nanodrogon, a Nexus 5-ön keresztül randiprogramot futtat az agyában, amikor találkozik Sammel. Sam nem pusztán átlagos jó nő, aki vonzódik a kicsit balfék tudósokhoz, hanem az új technológiákat kordában tartó rendőrség betonizomzatú ügynöke is. A srác elviszi a csajt egy underground buliba, ahol mindenki be van nexusozva, így kollektíven megosztják egymással az emlékeiket, amikor rájuk törnek a szervek. Megbízzák főhősünket, hogy Thaiföldön nyomozzon le egy gonosz kínai tudóst, máskülönben mindenki megy a hűvösre. Ezután kezdetét veszi a kémesdi, akció, menekülés, szerelem és minden más, ami a pörgős adrenalinbombákhoz elengedhetetlen.

Naam világa erősen cyberpunk, amely még úgy is szaglik a neondisztópiától, hogy a regény harmadától Amerika helyett Bangkokban járunk. Viszont a buddhizmuson keresztül felfestett filozófia az egyesülésről, a demokráciáról és a poszthumanizmusról rendkívül gyorsan feledteti az emberrel, hogy immáron sokadjára a(z amúgy időközben klasszikussá avanzsált műremek) Neurománc-univerzum egyik alternatívájába kell helyezkednie. A nem kis mértékben rendőrállamként ábrázolt USA pedig azért sikerült kifejezetten jól, mert a szerző nem játssza a patriótát. Kerekperec kimondja, hogy a technofóbia, legyenek bármilyen szörnyűek is az előzmények, "terrorizmus elleni harc" fedőnéven féldiktatórikus állapotokhoz vezet és pont. A sodró lendületű cselekmény legérdekesebb pontjai épp azok, amikor megtorpanunk egyetlen pillanatra azért, hogy a patrióta és a hippi álláspontok ütközéseik során közelítsenek egymáshoz és finoman a konszenzus felé tartsanak.

A regény legnagyobb előnye, hogy Ramez Naam az egyik legjobb arányérzékkel bíró szerző, akitől valaha is volt szerencsém könyvet olvasni. A szingularitásos témára épp a megfelelő mértékben hordja fel a cyberpunkos stílust, ahogyan a transzhumanizmus és a poszthumanizmus kérdéseit is mindig a tökéletes időpontban dobja be. A buddhizmussal pedig úgy megbolondítja az egészet, hogy az ember kénytelen addig kézben tartani a regényt, ameddig még vannak hátra lapok (de komolyan).

Márpedig lapból eléggé sok van. Hiba, hogy a Nexus közel 450 oldalas, bőven elég lenne belőle 250 is – és igen, lesz folytatás, pedig minden meg lett írva és semmi nem maradt nyitva. Nem azért túlságosan hosszú, mert bűnrossz, hanem mert tényleg nincs sok értelme állandó cselekménydömpinggel túlírni az amúgy teljesen lineáris sztorit. A karakterek – annak ellenére, hogy teljesen szerethető figurák – eléggé kétdimenziósra sikeredtek, így egy idő után nem nagyon köti le az embert, hogy ugyanazokat a cselekvésmintákat ismételgetik az egész könyv folyamán (Sam például legalább kétszer, ha nem háromszor tépi magát túlzottan lelkizősre, Kadennek pedig állandóan meg kell menteni a búráját). Emellett a túlírtság leginkább az akciójelenetek során jelentkezik, amikor kémeink permanensen menekülnek valamelyik (tök mindegy, éppen melyik) globális hatalom elől. Félreértés ne essék, tök szuperül vannak felépítve, de a hatodik etapnál már eléggé unalmas, hogy megint sebesülés, megint szabadulás, megint nyugtató, megint Bruce Lee.

A Nexus talán a legambivalensebb regény, ami kiváló kikapcsolódást nyújt mindenkinek, aki szereti az akciódús cyberpunkot, ami fel van tuningolva jó adag kellemes technofilozófiával, azonban az olvasóban folyamatos hiányérzetet is hagy. Leggyakrabban szórakoztató, máskor kissé üres, és szinte bizonyos, hogy (sajnos) nincsen bérelt helye a sci-fi legendák panteonjában.

Ramez Naam: Nexus
Kiadó: Ad Astra Kiadó
Kiadási év: 2014
Eredeti cím: Nexus
Fordító: Hidy Mátyás
Oldalszám: 448
Értékelés: 10/5 raptor

Címkék: sci-fi buddhizmus regény drog cyberpunk nanotechnológia recenzió transzhumanizmus disztópia szingularitás Nexus Ad Astra Neuromancer poszthumanizmus Neurománc Ramez Naam Hidy Mátyás

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://roboraptor.blog.hu/api/trackback/id/tr207253693

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása