Március 8-án, nőnapon mutatta be Molnár Szilárd a R.E.M. című, első tévéfilm méretű munkáját, melyet ahogy azt már megszokhattuk az elmúlt pár hónapban, egy árva fityinggel sem támogatott a magyar állam, mégis elkészült. A végeredmény viszont sajnos közel sincs a várthoz. Persze még senkit nem akarunk elaltatni már az elején!
Kétféle Amatőr Filmkészítő létezik.
Az Egyiknek van valamilyen szakmai előképzettsége azon túl, hogy egyszer volt már kamera a kezében és legalább egyszer használt már valamilyen vágóprogramot. Rendelkezik egy aránylag könnyen összehozható ismerettségi hálóval, van egy operatőre, vágója, hangmérnöke. Olyanok, akiknek legalább annyi, vagy nem több szakmai múltja van mint az Amatőr Filmkészítőnek. Furcsamód ahogy ezek az emberek összehozzák az első támogatási rendszeren kívüli filmjüket rögtön lesznek Valakik. Nem az "elvégeztem a valamilyen filmszakot és rendezek reklámokat meg promovideókat és Barátok Közt epizódokat", hanem nagybetűs Filmrendezőként kezdik őket számon tartani. Róluk legutóbb a Feketerigó kapcsán beszéltem már.
A Másik az a fajta, a minden tekintetben elsőfilmes, aki a sajtóbemutatót egy kurva nagy coming out-tal kezdi: "Soha nem filmeztem! Vettem egy tükörreflexes kamerát meg egy puskamikrofont aztán megcsináltuk a filmet. Ezt fogjátok most látni." Köszi! Nem mondom, hogy nem vert ki a víz egy másodperc alatt. Ott ülünk a Sugár Moziban, menekülési útvonalak lezárva, kaja pia nincsen és épp a vetítés előtt toltam be egy kávét! Esélytelen, hogy elaludjak! Végig kell nézzem a filmet! Úristen mi lesz itt...
Molnár Szilárd neve talán onnan lehet ismerős, hogy ő az egyik szellemi atyja és nem mellesleg szerzője a méltán híres Lisztesmegmondjaatutit filmes oldalnak. Szóval Molnár Szilárdról mindössze ennyit tudok. De azt hiszem nem is kell ismerjük a szerzőt, hogy filmje fölött pálcát törjünk. Muahahaha!
A történet: Józsi azaz "Joe" a Remény Harcosai Drogelvonóról frissen "szabadult" nagyonkeménydrogos, aki véletlenül összetalálkozik az arrafelé kószáló szexfüggő Márkkal. Márk Joe segítségét kéri egy kísérletben. Feltalált egy gépet amivel egymás álmában lehet kóborolni. Joe belemegy a kísérletbe, de a rabjává válik a szerkezetnek és hamarosan semmilyen más drogra nincsen szüksége egy másik ember R.E.M. fázisában való mászkálásán kívül. Kezdődnek a gubancok, melyekből úgy tűnik egyre nehezebb kijönni.
A szerzők egyébként így nyilatkoztak a filmről a sajtómeghívóban: " Filmünk egy kis költségvetésű, minimalista sci-fi thriller, amely olyan alkotások nyomdokait követi, mint Christopher Nolan Csapdája vagy Shane Carruth Találmánya. A R.E.M. létrejöttének története szűk egy éve kezdődött, amikor Molnár Szilárd elhatározta, filmet fog forgatni, akkor is, ha ehhez sem szakmai tapasztalat, sem gazdag producerek nem állnak mögötte. Hitvallásunk ugyanis, hogy egy jó filmet nem az határoz meg, hogy mennyi pénzt költöttek rá, mennyi effekt került bele az utómunka során, hanem alapvetően az, hogy milyen ötletek és mennyi munka áll mögötte. Így mindvégig hittünk abban, hogy R.E.M. képes lehet ugyanazt, ha nem magasabb szintű élményt nyújtani, mint jó pár, több százmillió dolláros költségvetésű alkotás. Az erőforrások hiánya természetesen rengeteg kihívást szült és improvizációt kívánt, de úgy érezzük, sikeresen megoldottuk a feladatot, és örömmel jelenthetjük be, hogy a film elkészült és remélhetőleg a kezdete lesz egy hosszú filmográfiának."
Lássuk be, egy ilyen levél után elég magasak az elvárások! Mivel nem szeretnék két füstölgő smoking barrels-el szembenézni reggel, ezért gyorsan legyünk túl a fekete levesen. Ez a film, ahogy kinéz, az egyszerűen: csúnya. A kamera találomra van elhelyezve, nem nagyon konstruálták meg a srácok a kamerapozíciókat és ezt nem lehet arra fogni, hogy kevés a helyszín és ezek is főleg belső szoba terek. Az anyag fényeletlen és egyszerűen amatőr minden szempontból. Második mutatóujj felemelés: a színészek. Én hiszek az amatőrök szerepeltetésében, hiszek benne, hogy ki lehet hozni belőlük "valamit", abban is hiszek, hogy akár még jobban is meg tudnak csinálni dolgokat mert nincs rajtuk annyi máz mint egy sokszor használt színészen. De pont ezen felsoroltak miatt olyan kurva nehéz is őket vezetni. Sajnálom, egyszerűen a színészi játék nem jó, pedig a két főszereplő dinamikája elsőre úgy tűnik működik, aztán baromi hullámzóvá válik. Képzetlenek. Sajnos. Viszont...
VISZONT! - és ez a cikk ezért született, hogy ezt a VISZONT-ot legyen okom leírni...
Én nem tudom minek köszönhető, de úgy tűnik Molnár Szilárd megérzett valamit, mert bár ugyan tényleg nem tud egy kamerát a megfelelő plánban elhelyezni (majd megtanulja) és még nincs birtokában a színészvezetés nehéz mesterségének (majd ezt is megtanulja), de az tuti, hogy nem ír rosszul forgatókönyvet! Persze a szkriptbe is bele lehetne kötni apró-cseprő helyeken, de minek tegyem, ha egyszerűen működik az amit kitalált!? Én hiszem azt is, hogy csak az ügyetlen színészi játék miatt nem domborodnak ki a karakterek ott, ahol és ahogy kell. De tele van ötlettel egy csomó-csomó jelenet, a dialógok pedig nem azért nem működnek, mert nem jól vannak megírva, hanem mert szarul vannak előadva. De ettől még jók! Kifejezetten jól működik a történet íve, ahogy az egyik főszereplő egyre inkább függeni kezdd a géptől a másik pedig megpróbálja menteni a menthetőt. Hiába merít a sajtómeghívóban említett filmekből, ezek nem ügyetlen másolatként jelennek meg, hanem eredeti újrahasznosításként. Persze azért elszállni sem kell, mert ettől még nagyon morcos vagyok a színészek és a kamerakezelés miatt. És bár a forgatókönyvíráson van még mit dolgozni ez a film kiváló belépő lehet rendezőjének egy filmes suliba! Én szurkolok neki!
Dr. Hardlove kiegészítése:
Ez a film tele van hibával, rengeteg hibával. De úgy vagyok vele, egyszerűen nem tudok rá haragudni, mert az alkotója olyan őszinte naivitással ír a sajtókönyvben róla, és beszélt a vetítés előtt ezzel kapcsolatban, hogy nincs szívem bántani. Csak sajnos ez pont az a színvonal, amiből egy évben születik 40-50, csak nem jut messzebb a Merza Gábor-féle Diákfilmszemle kapuin (szerencsére). Lelkesedésből lehet filmet csinálni (és kell is), de én 16 évesen voltam ilyen naiv, és gondoltam azt, hogy egy nagyjátékfilm elkészítéséhez elég egy darab kamera, meg egy darab mikrofon. Molnár Szilárdot állítólag az (is) inspirálta ezen műve elkészítésére, hogy egy lehúzó hangvételű kritikáját egyik kommentelője a közhelyes "csinálj jobbat" frázissal illette. Drukkolok neki, hogy legközelebb tényleg sikerüljön, mert itt egyelőre csak az ötlet volt méltányolható. Egyébként szívesen leülnék vele sörözni. Pacsi!
Mr. Rabbit kiegészítése:
Ja egy sört tolhatunk!
- Értékelés: Ennek a filmnek az értékelésétől most eltekintenék, fogyasszátok a Smoking Barrelst és hisztizzetek a filmért!
- Írta és rendezte: Molnár Szilárd
Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!
Utolsó kommentek