Leírás

Roboraptor Blog - Ahol a geekoszféra kezdődik...

Facebook

Utolsó kommentek

Címkék

Aki még nem olvasott Greg Egant, nem tudja mi az a hard science-fiction. Lehetnek róla mindenféle tévképzeteink, olyan ősi elemekkel, mint a Heisenberg-féle határozatlansági reláció, de a zsáner nem ilyen. Egan csinálhat bármit, azt úgy teszi, hogy a legfrissebb tudományos kutatásokra támaszkodik, legyen szó akár számítástechnikáról, fizikáról, matematikáról vagy genetikáról.

diaszpora_main.jpgA Diaszpóra cselekménye a 30. században veszi kezdetét. Az emberiség nagyobb része hardverekben lakozik, digitalizált formában, ahová az Introdus során költöztek. Konishi poliszban, az egyik számítógépben születik meg a főszereplő, Yatima, méghozzá árvanemzéssel. A gép egy bug miatt létrehoz egy emberi tudatot, amit nem más tudatokból kevert ki, hanem saját magából generálta. A poliszok kiváló játszóterei az elmének, ahol mindennapos a tanulás és a kísérletezés igénye, legyen szó akár tudományokról, akár művészetekről. Yatima azonban hamarosan kimerészkedik a valódi világba egy robottestben, ahol egészen más a mindennapi élet. A testtel bíró emberiség maradéka fokozatosan szakadozik el egymástól a genetikai módosítások miatt, majd hamarosan elsöpri a maradékukat is egy kataklizma. A poliszlakók ezért elkezdenek űrutazással foglalkozni, hogy ilyesmi ne történhessen meg többé.

Nem csupán izgalmasan megírt regénnyel van dolgunk, hanem olyasmivel, ami a teljes koncentrációs képességünket igénybe veszi. A szerző egy pillanatra sem hagyja, hogy elkalandozzunk, folyamatosan információkkal bombázza az olvasót, legyen szó akár a szingularitásról, féreglyukakról vagy párhuzamos univerzumokról. Kicsit olyan, mintha történetet szőne a Kozmosz tévésorozat köré, de úgy, hogy nem hajlandó az ismeretterjesztésre. Ha nem érted meg, hogy az atomok féreglyukak be- és kijáratai még egy oldal leírás után sem, akkor magadra vessél. Ha meg igen, akkor jutalmul kapsz egy kalitka alakú majom képében létező szoftverembert. Segítségképpen kapsz egy részletes fogalomtárat a kötet végében. Áll az alku?Egan fantáziája egyébként csaknem végtelen. Játszi könnyedséggel használ háromnál több dimenziós objektumokat szemléltetőeszközként, ráadásul úgy, hogy az ember kénytelen letenni a könyvet és maga elé képzelni az olvasottakat. A könyv nem csupán teljes odafigyelést igényel, hanem brutálisan megdolgoztatja a képzelőerőt is. Olyannyira, hogy a papíron szereplő dolgok egyszerre tűnnek valóságosnak, fizikailag megfoghatónak és valami olyannak, ami jóval túlmutat a valóság szövetén és a fizika törvényein is. Ráadásul folyamatosan olyan érzetem van, hogy annyira tűpontosan a helyén van a cselekményszövés, hogy nem az olvasó saját képzelete szárnyal, hanem az író képzeletét látja maga előtt megelevenedni.

A könyvnek csupán egy, ámde annál fontosabb dolgot tudtam felróni: a sztorit magát. Yatima sorsa gyorsan magával ragad, azonban a könyv kétharmada környékén kidob az élményből. Hosszú ideig rágogattam magamban, hogy mi is történt, mire rájöttem, hogy súlyos írói hibával állunk szemben. Mindannyian ismerjük a történeteket a felfedezőkről, akik elérik a lehetetlent és túl is mennek azon, nagyjából erre a kalandregény-struktúrára épít a korai tudományos fantasztikum is. Ezek vajon érdekesek-e? Mindenképpen, hiszen ők saját erejükből, tetteik által lesznek halhatatlan nevek. Itt viszont egy maréknyi kvázi-halhatatlan szoftver, akiket amúgy gond nélkül embernek tekintünk, felfedez mindent, amit csak az univerzumban fel lehet fedezni. Ez vajon érdekes-e? Semmiképp. Egyetlen dolgot kapunk ettől a struktúrától: hiányérzetet, amiért alig pár csávó vagy tízszer végrehajtotta a lehetetlent, majd nem hagyott teret azoknak, akik utánuk képesek lennének ugyanerre. Oké, hogy a szereplők transzhumánok, de kérem vissza az emberi faktort!

A Diaszpóra igénybe vesz: megrágja, kiköpi és megint megrágja az ember intellektusát több száz oldalon keresztül, ráadásul mindezt úgy teszi, hogy az érzés jó. És még így is marad körülbelül tíz olyan százalék, amit harmadik olvasásra sem fog fel teljesen az ember - viszont ha igen, na az óriási sikerélmény. Greg Egan könyve a jelenleg létező legjobb hard SF regény (nem túlzok), és mindörökre meg is szerezhette volna magának a titulust, de a fent ismertetett írói baklövés miatt csak idő kérdése, hogy a címet elorozza valaki más. Már alig várom, hogy újra így leszívják az elmémet.

Greg Egan: Diaszpóra
Kiadó:
Ad Astra Kiadó
Kiadási év: 2013
Eredeti cím: Diaspora
Fordító: Huszár András
Oldalszám: 416
Értékelés: 10/8 raptor

 

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!

Címkék: sci-fi regény recenzió féreglyuk kozmosz Ad Astra Greg Egan Diaszpóra transszexualitás Diaspora hard sf Yatima Introdus Konishi polisz

18 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://roboraptor.blog.hu/api/trackback/id/tr257153935

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Pobjeda elvtárs 2015.02.10. 19:48:51

Sok sok éve olvastam eredetiben. Tényleg zseniális, de nagyon szűk rétegnek szól. A kritika nagyon tetszett, valószínüleg elolvasom magyarul is. Tudom javasolni a Permutációvárost (Permutation City) az is hasonlóan jó.

Mr. X 2015.02.10. 19:54:21

A legnagyobb sci-fi szerző, majdnem mindent olvastam tőle. Személyes kedvencem a Permutation city, de a Diaspora se rossz.
Az egyetlen, amin nem bírtam magam végigrágni, az a Schild's ladder - nem azért mert ne lenne izgalmas, hanem mert a fizikai levezetések közben valahol félúton mindig elvesztettem a fonalat. De szellemi kihívás, előbb utóbb nekiugrok harmadszor is.
Másik jó példa az Incandescence, ami olyan távol visz mindentől ami emberi és fogalmaink szerint hétköznapi, mégis elképesztő következetességgel viszi végig a sztorit (bár sajnos kissé befejezetlen marad)

steery 2015.02.10. 20:14:24

Az a pár csávó simán hagyott teret mindenki másnak is, fölfedezni a világegyetemet. Ugyanis attól még, hogy ők eljutottak odáig, ameddig egyáltalán lehet, a többiek, akik otthon maradtak, erről nem szereznek tudomást. Egyrészt mert lehet, hogy a felfedezők sosem jutnak vissza a társaikhoz, másrészt mert lehet, hogy mire visszatérnek, ott millió vagy milliárd évek teltek el, tehát az otthoniaknak bőven volt idejük szintén felfedezgetni mindent.
Engem a leginkább az zavart ebben a műben, hogy semmitmondó véget ért. Az mellékes, hogy rendkívül nehéz olvasmány még szakmabelieknek is.
Viszont a létező legjobb hard SF regény szerintem vitán felül Michael Crichton: Őslénypark-ja. Esetleg David Brin: Dettója. Az elmúlt 30 évben ez a két könyv tette rám a legnagyobb hatást.

Stenonis 2015.02.10. 20:31:12

Nagy sci-fi rajongó vagyok, de ez a mű nagyon nem jött be.

Kb. a 80%-ig átrágtam magam, de utána egyszerűen nem tudtam tovább olvasni. Az eleje még úgy-ahogy megfogott, de a vége már abszolút nem.

Egyébként mi lett a legvége?

Sipi81 · http://www.egalizer.hu 2015.02.10. 21:59:14

@Stenonis: Ezt én is elolvastam és bevallom nem rágtam át magam a fizikai/kémiai/biológiai/stb magyarázatokon, engem leginkább maga a történet érdekelt, tehát a magyarázatokat sokszor nem értettem. Annyira már nem emlékszem a végére, csak arra, hogy eléggé kiábrándultam, mert valami nagy csattanót vártam, és semmi nem történt. Szerintem a vége összecsapott és lapos. Mintha gyorsan be akarta volna fejezni, mert elfogyott az ihlete.

Dr_utcai_arcos 2015.02.10. 22:05:58

Ian Watson:Nehéz kérdések? Javasolt, elég érdekes.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2015.02.11. 00:03:47

@Mr. X:

Én eredetiben végigolvastam a Schild's Laddert, nekem tetszett. Azzal a megkötéssel, hogy Egan könyveiben a jellemek háttérbe szorulnak a tudományos elemzések mögött, és ettől szenved minden műve.

@steery:

Azért pl. Greg Bear Eonja sem semmi. Vagy ha már hard SF, akkor Artur C. Clarke Randevú a Rámája is elég ütős - a két folytatás sajnos már kevésbé. Vagy a Childhood's End.

Aki nem ismeri, olvassa már el Fred Hoyle-tól (aki amúgy profi csillagász volt, ő alkotta meg a nukleoszintézis elméletét, és ő jósolta meg a szénatommag egy adott rezonanciáját, amely lehetővé teszi a triple-alpha folyamatot, amelynek köszönhetően van az univerzumban annyi szén, amennyi) a Fekete felhőt, de a többi könyve is kiváló.

Vagy Hal Clement könyvei (főképp a Mission of Gravity), esetleg James P. Hogan, Charles Sheffield, és akkor semmiképpen nem szabad kihagyni Gregory Benfordot.

Vagy Stephen Baxter Manifold trilógiája, ami akár kozmológiai ismeretterjesztőnek is alkalmas lenne.

Vagy ott van Connie Willis, nekem főleg a Passage tetszett tőle - bár nem a megszokott sci-fi, ettől még igen jó.

Ezek mind a hard SF-be sorolhatók, sokan közülük régebbi szerzők, de érdemes elolvasni őket, Nem tudom, ezek közül mi jelent meg magarul (Arthur C. Clarke és Fred Hoyle bizos, az egyik Hal Clement is), én angolul olvastam őket.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2015.02.11. 00:09:43

De elolvasásra érdemes hard SF pl. Robert J. Sawyer jópár könyve (Flashforward, Frameshift, Calculating God, Factoring Humanity).

zseketto · http://azeletstmoritzban.blog.hu/ 2015.02.11. 01:05:17

@steery: az oslenypark 2 sztem ratesz meg egy lapattal, alkalmankent ujraolvasom. A megfilmesites pont a lenyeget olte ki a konyvbol, s valt buzi dinos-harapdalos amcsi nyalla

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2015.02.11. 01:06:30

mitől lenne hardscifi egy ilyen bődületes nagy álmodozás a semmire?

MaCS_70 2015.02.11. 08:26:37

@Sipi81: Sajnos akkor nem Neked szólt. Itt éppen nem a történet a fontos, hanem az általa megjelenített tudományos gondolatok -- és ezen a vonalon bizony van csattanó a végén, nem is kicsi!
Számomra nagyon nehezen indult a könyv, az első hetven oldalon, Yatima "megszületésén" nagyon nehezen rágtam át magam -- aztán beindult.
A vége meg egyszerűen sokkoló volt számomra, nagyon kevés könyv tudott ilyen hatást gyakorolni rám. Úgy 20 percig csak bámultam magam elé és próbáltam felfogni a végkifejletet, a végkövetkeztetést.

Zseniális...

MaCS

MaCS_70 2015.02.11. 08:28:28

@endike: Egyebek mellett attól, hogy nem könnyű megérteni, kell hozzá bizonyos tudásanyag, érdeklődés. Nem egy Csillagok háborúja -- és nem Neked szól.

MaCS

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2015.02.11. 09:37:53

@MaCS_70: bizonyára nem nekem szól, mert én buta vagyok.

MaCS_70 2015.02.11. 10:07:11

Azt, hogy mennyire vagy okos vagy buta, nem tudom, de nem is volt szó ilyesmiről. Ha valóban buta vagy, valóban nincs esélyed sem megérteni a könyvet. Ha okos vagy, akkor ízlés, érdeklődési kör és még egy csomó tényező kérdése a dolog.

MaCS

Desmont 2015.02.11. 12:00:38

Bocs a hangvételért, de kikérem magamnak hogy nem vagyok tisztában a hard sci-fi fogalamával, ha nem olvastam ezt a könyvet... :-D
Számomra is a "nagy öregek" teszik fel a lécet, egy olyan kor írói akiknek csak és kizárólag a tudományhoz való hozzá állásuk és ezzel együtt fantáziájuk, vetítették előre a jövőt. Azt hiszem az elég hard sci-fi-nek számít, hogy Asimov mit ki nem talált 40 évvel, különböző tárgyak megvalósulása előtt. De ide tarozik még C. Clark is. Ne felejtsük el Lem-et, akinek (szerintem) szokása volt, minden elengedett fantázia foszlányát tudományosan meghatározni.
Igaz, még nem fejeztem Dan Simmons Hyperion ciklusát, de bátran kijelenthetem hogy számomra ez eddig a "leghárdabb" sci-fi amivel találkoztam.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2015.02.11. 12:16:59

@Desmont:

"Igaz, még nem fejeztem Dan Simmons Hyperion ciklusát, de bátran kijelenthetem hogy számomra ez eddig a "leghárdabb" sci-fi amivel találkoztam."

Hát, nem is tudom. Szerintem közelebb áll az űropera-fantasy műfajához, de ezen ne vesszünk össze.

Olvastad Lemtől Az Úr hangját? Ha valami, akkor az valódi hard sci-fi.

Desmont 2015.02.11. 17:09:29

Csak azért nem említettem "Az Úr hangját" Lemnél, mert nem olvastam még, így nem lett volna korrekt ha megjegyzem. :-)
Nem vettem provokációnak, mindenkinek meg van a maga véleménye.

rekszem 2017.01.12. 13:57:08

Szerintem is nagyon jó könyv, szerintem a vége is zseniális. Nem csak a tudományos részek tökéletesek benne, hanem az egyes jellemek, történések miértjének a kidomborítása is. Nálam is az eleje indult nehezen, de onnan izgalmas a történet.

Amúgy nem teljesen értem, hogy az ajánlók miért azt emelik ki, hogy robot testben megtapasztalják a való világot, mert az a történetnek csak egy kis szelete, cak azért van szerintem, hogy jobban bemutassa a szoftver létet.