Leírás

Roboraptor Blog - Ahol a geekoszféra kezdődik...

Facebook

Utolsó kommentek

Címkék

A művészetek sajátja, hogy egyes témák, karakterek felvetődnek benne újra és újra, úgy nagyjából az idők végezetéig. Nem szabadulunk egykönnyen az untig ismételt Odüsszeia-feldolgozásoktól vagy a Rómeó és Júlia ihletésű csöpögésektől. Jelenkorunk egyik ilyen reneszánszát élő témája nem más, mint Sir Arthur Conan Doyle zsenialitásban felülmúlhatatlan nyomozófigurája, Sherlock Holmes valamint hű segítője és egyben krónikása, Dr. Watson.Az elmúlt évszázadban a mozi hálás volt a viktoriánus szerzőnek, még olyan film is született, amiben Holmes-t Sigmund Freud kezeli. A televízió szintén bátran nyúlt az alapanyaghoz, volt minden Jeremy Brett-től állatos animéig. Az ezredforduló környékén megjelent egy nagy rakás megoldhatatlan point and click-játék. Jelenleg két tévésorozat fut, kétrészes mozifilm kaphat folytatást (bár a második rész végén a kérdőjel nem jelent biztosat), idén pedig érkezik Ian McKellen, mint afféle koros Holmes. Az irodalomban is hasonló a helyzet, nem kevesebb feldolgozás készült. Holmes megküzdött már ócska, zsékategóriás banditákkal, ahogy magával a nagy Hasfelmetsző Jackkel, sőt, önálló regényt kaptak már a neki nyomozgató utcagyerekek is. Ezek közt azonban alig volt olyan, amely akár csak nyomokban meg tudta volna közelíteni az eredeti alapanyagot. A Selyemház titka azonban éppen beletartozik ebbe az aprócska halmazba.

Dr. Watson az öregek otthonában ülve írja meg a már jó ideje halott Sherlock Holmes legszörnyűségesebb kalandját, ami annyira durva, hogy úgy dönt, széfbe teteti, amelyet csak száz év elteltével lehet felnyitni, máskülönben felbomlana a Nagy-Britanniában regnáló társadalmi rend. A Baker Streetre új ügyfél érkezik, aki egy amerikai ír banditával szemben kéri a nyomozópáros segítségét, aki betört a házába. Holmes-ék a már jól ismert utcakölykök segítségével figyeltetni kezdik a zálogházakat, az egyik fiú azonban eltűnik. Utolsó szavaival pedig egy Selyemház nevű intézményről beszél.

Amennyire hihetetlennek tűnik a regény elején Dr. Watson intése, annyira jogos. Habár a történet nehezen indul be, könnyedén visz magával és gyomorforgató sebességgel (és eredménnyel) eszkalálódik. Ahhoz azonban, hogy egy Sherlock Holmes-kötet ne csupán ócska utánzat legyen, hanem ténylegesen jó könyv, sokkal több kell egy működő (ámde végtelenül beteg) sztorinál és a Győztes Képletnél (értsd: olvasónál okosabb nyomozó és butább krónikás kettőse). És itt jön be a képbe Anthony Horowitz.

Horowitz már korábban is megmutatta, hogy otthon van a krimi műfajában. Nem csupán szuper young-adult könyveket írt (Diamond fivérek; Alex Rider; Az Ötök ereje), de elég jól adaptálta forgatókönyvre Agatha Christie Poirot-ját. A Selyemház titka esetében óriási kutatómunkát végzett a viktoriánus London hiteles megfestése céljából, ami, ha lehet, életszerűbbé teszi az eredeti történeteknél. Ennek oka, hogy a nyomor Doyle-nál mindig csupán motivációként szolgált, itt azonban állandóan jelen van a környezet részeként. Az arisztokrata paloták és a viktoriánus polgári társasházak mellett lepukkant kocsmák, ócska zálogházak, filléres cirkuszi jóssátrak vonulnak végig szinte észrevétlenül a könyvön. A szerzőnek sikerül tökéletes, lélegző környezetet teremtenie, anélkül, hogy koppintás érzetünk lenne.

Mindemellett jól látható, hogy a szerző nem csak egyszer futotta át az univerzumot, hanem piszkosul beleásta magát. Az öreg, visszaemlékező Dr. Watson például folyamatosan bocsánatot kér, hogy műveiben ferdített itt-ott a sztori kedvéért, hogy Holmes-t valamiféle tökéletes abszolútumnak festette le (kokainfüggőségétől eltekintve), vagy hogy szegény, egyébként tehetséges és rendes Lestrade nyomozót folyamatosan rókaképű idiótának állította be. Mycroft karaktere - Sherlock bátyja - pedig kifejezetten udvariatlanul, óriási távolságtartással kezeli Watsont, amikor az segítséget kér tőle Holmes társasága nélkül. A karaktereknek tehát akkor is van életük, ha épp nem a közönségkedvenc mesterdetektívvel mozognak szinkronban a bűnügy megfejtése felé táncolva. Márpedig valami ilyesmi szükséges ahhoz, hogy ma is jól és hitelesen tudjon működni a figura és a köré szőtt világ.

Az írót a munkában egyébként Sir Arthur Conan Doyle irodalmi örökösei is segítették, így voltaképp ez az első olyan Sherlock Holmes-regény, amit a társaság kanonizált. A magyar fordítás remek lett, sikerült teljesen visszaadni az eredeti, kimért doyle-i stílust. A sziluettes védőborító egyszerűsége is szuper, de kiderül, hogy alatta még szuperebb, egyszerű, fekete keménykötés van, ráadásul könyvjelzőnek ragasztottak bele egy selyemcsíkot is. (Hoppá, szóval ezért Selyemház?! Nem.) A regény 2011-es angol és 2012-es magyar megjelenése nem most volt, reméljük hasonlóan rövid idő alatt sikerül magyarul megjelentetni a folytatást is, melynek rendkívül sokat sejtető címe: Moriarty. Én beleborzongtam.

Anthony Horowitz: A Selyemház titka
Kiadó: Animus Kiadó
Kiadási év: 2012
Eredeti cím: The House of Silk
Fordító: Tóth Tamás Boldizsár
Oldalszám: 296
Értékelés: 10/8 raptor

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!

Címkék: krimi regény klasszikus thriller recenzió Sherlock Holmes Sir Arthur Conan Doyle Animus Kiadó Anthony Horowitz Ian McKellen Tóth Tamás Boldizsár Baker Street Dr. Watson Moriarty Lestrade felügyelő A Selyemház titka The House of Silk Diamond fivérek Alex Rider Az Ötök ereje

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://roboraptor.blog.hu/api/trackback/id/tr987133367

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása