Idén 35 éves az Alien, azaz a magyarul annak idején roppant frappáns címmel megtámogatott A nyolcadik utas: a Halál. Ez a Ridley Scott által rendezett, az évtizedek során mind a klasszikus, mind a kultikus, következésképpen a "mestermű" jelzőt is kiérdemlő sci-fi horror, mára már egy megkerülhetetlen tényezővé vált a műfaj(ok) filmtörténetében. Az évforduló kapcsán (végre valahára) a hazai mozikban is bemutatásra kerülő, titokzatos rendezői változat, valamint annak finomságait kiderítendő elővettük és újra végigféltük a legendás filmet. Vigyázat: hajtás után SPOILER-VESZÉLY fenyeget.

Először is nem árt ha tisztázzuk, hogy mi(k)ben rejlik az Alien rendezői változatának sajátossága. Ez a verzió ugyanis, a legtöbb director's cut-tól (azaz rendezői változattól) eltérően nemhogy nem hosszabb és/vagy bővebb az eredeti, '79-ben bemutatott variánsnál, de közel egy perccel (egészen pontosan 47 másodperccel) rövidebb a "cenzúrázatlan" kiadástól. Ez azért lehetséges, mert Ridley Scott elmondása szerint az utóbb "feszesebbre vágott" standard változat egyes szcénái alapvetően egy lehelettel hosszabbnak készültek el. Ezeknek a megkurtítása mellé az alternatív vágás során olyan kuriózumok kerültek vissza a filmbe, mint például az áthatóbb felvételek a székében oszladozó Space Jockey-ról (akiről a Prometheus óta már azt is tudjuk, hogy fajtáját Engineer-nek, azaz Tervezőknek hívjuk). Na és persze a híres-hírhedt jelenet Dallas-ról (Tom Skerritt) akit Ripley a cselekmény vége felé talál meg bebábozódva, de még nagyon is életben...

Ezen érdekesség egyúttal magyarázatot ad arra is, hogy 7 évvel később James Cameron-ék honnan vették az áldozatoknak a falakra történő feltapasztásának ötletét. Természetesen az egésznek a hátterében az a Dan O'Bannon áll, aki anno kidolgozta a nyolcadik utas szkriptjét, melyet egy korábbi, általa és egy bizonyos Ronald Shusett szerzőtársa által írt történetből fejlesztett tovább. Gyakorlatilag O'Bannon-nak köszönhető mind az immáron legendássá lett lény, mind annak a "fejlődési szakaszaiból fakadó módosulásai" is, melyeket aztán a zseniális H.R. Giger szürrealista művész dizájnolt és formált olyanra, ahogyan azokat ma is ismerjük. A készítők e hatékony hármasa: azaz Dan O'Bannon, H.R. Giger és Ridley Scott kiváló együttműködése mellett azonban akadt még valaki, akinek utóbb jár a fejhajtás a munkájáért: ő nem más mint Sigourney Weaver. Az Ellen Ripley hadnagyot megformáló, akkoriban még ismeretlen színésznő egészen elképesztően vált a cselekmény során relatíve "a társaság egyikéből" főhőssé, ráadásul idővel megteremtette a modern hősnők archetípusát is.

Habár Weaver az utóbbi státuszt, már inkább az 1986-os Aliens-ben előadott amazonná avanzsálással érte el. Akárhogy is: karakterének rendkívüli, már-már történelmi jelentőségű, több filmen átívelő fejlődéstörténete és annak jelentősége azóta is komoly hatást gyakorol az ugyancsak harcias, kortárs női figurák stílusára. Mindazonáltal utóbb nem csupán Ripley tekinthető innovatív egyéniségnek az Alien klasszikusában, hanem a folytatásokra és egyéb robotos filmekre egyaránt kiható android: azaz Ash (Ian Holm) alakja is. Tudniillik 35 évvel ezelőtt Ash személyében voltaképpen az első gonosz mechanikus humanoidot tisztelhettük, akinek a jól leplezett álnok, lelketlen attitűdjéből azt követően sokan sokat merítettek, más filmekhez is. Egyszersmind azóta Ash révén afféle komikus hagyomány is létrejött. Ez pediglen az, amelynek keretében az egyéb alien-es filmek android-jai, úgy mint Bishop (Lance Henriksen), Call (Winona Ryder), majdan David (Michael Fassbender) az ABC betűi szerint elkeresztelve követték és követik egymást a sorban. Ennek kapcsán személy szerint kíváncsi vagyok, hogy a nevek tekintetében valaha is eljutunk-e majd mondjuk az F-ig...

Visszakanyarodva A nyolcadik utas: a Halálhoz: minden lényeges személyi tényezőtől eltekintve, a film kétségtelenül legnagyobb erőssége az utánozhatatlan atmoszférájában rejlik. Abban a teljes játékidőt átitató, az űr sötétje és mélysége, valamint a Nostromo roppant mérete generálta klausztrofóbiás légkörben, és hozzá a lény kifejlődését követően csatlakozó, a szereplőket kikészítő "nincs kiút" létérzésben. Ezek kettősét mind a mai napig ugyancsak többen, több műben is megkísérelték reprodukálni, vajmi kevés sikerrel. Véleményem szerint az egyetlen darab, amely hasonló atmoszférával rendelkezik (mínusz idegen-faktor), az a Danny Boyle-féle méltatlanul alulértékelt Napfény (Sunshine, 2007). Boyle egy egészen egyedülállóan kiváló sci-fit rendezett az említett produkció esetében, ami az Alien elsőrangú horror-elemeit leszámítva, sok mindenben hozza a nagy előd pozitív stílusjegyeit. Gondolok itt mindenekelőtt a zsáner savát-borsát képező minimális személyzetre, amivel kapcsolatban itt és most szeretném felhívni a figyelmet a nyolcadik utas találó magyar címének egy apró hibájára. Arról vagyon szó, hogy habár a kifejlett lény utólag ténylegesen a 8. "emberszabású" elemévé vált az élőlényeknek a hajó fedélzetén, na de mi a helyzet szegény kis Jonesy-val, a macskával? Lehet ezen mosolyogni, de ha jobban belegondolunk, akkor akárcsak Jonesy, úgy az idegen is egy állat, ergó az előbbi is simán belekalkulálható lett volna a stábba. Ekképpen pedig már évtizedek óta  'A kilencedik utas: a Halálról' beszélnénk, logikus módon.

Végezetül a történetet nem véletlenül nem taglaltam, hiszen 35 év után jó eséllyel nincs az a filmet valaha is látott halandó, aki ne ismerné a sztorit. Negatívumot meg aztán keresve sem talál benne a néző (de a kivitelezésben sem), hiszen habár abszolúte lineáris és egyszerű a cselekmény, mégis telis-tele van csupa meglepetés-szerű fordulatokkal. Kezdve szerencsétlen Kane-nek (John Hurt) az áldozattá válásával, a teljes legénység elhalálozásán át, egészen Ripley-nek a fókuszba kerüléséig; a legrafináltabb húzás mégis az, midőn Ash-ről kiviláglik, hogy gyárilag speciel nem éppen ember. Mindemellett Ridley Scott-éknak még azt a kiszámíthatóság-gyanús részt is sikerül a filmben váratlannak tálalniuk, amikor Ripley már a mentőkompban felfedezi, hogy a lény nem pusztult el a felrobbanó Nostromo-val. Persze jóllehet, manapság már 20-30 abszolválást követően ezek az események messze nem hatnak olyan döbbenetesen, mint új korukban. Mégis, ha objektívan kívánjuk megítélni, akkor bizony kiviláglik, hogy egytől-egyig mesteri húzásokról van szó. Összességében tehát nincs is mit tovább ragozni az egészen, ugyanis ha a sci-fi műfaján belül az Űrodüsszeia mellett létezik még időtálló gyöngyszem, akkor az az Alien.

A nyolcadik utas: a Halál (Alien, 1979) – Értékelés: 10/10 raptor
- Írta: Dan O'Bannon
- Rendezte: Ridley Scott
- Szereplők: Sigourney Weaver, Tom Skerritt, Ian Holm, John Hurt

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!