Az orosz Borisz Paszternak által megírt és 1957-ben, Olaszországban kiadott Zsivago doktor sosem volt egy nemes egyszerűséggel történelmi köntösbe bújtatott, hagyományos értelemben vett romantikus regény: a mű burkoltan az 1917-es forradalom kitörésével a nemzeten eluralkodó szovjet ideológiát és az új rezsim generálta későbbi defektusokat támadta. A megjelenése után hét év elteltével, a már életében is tekintélyes David Lean (Híd a Kwai folyón, Arábiai Lawrence) pedig Carlo Ponti producerrel közösen vette a bátorságot és filmre vitte ezt, a Hidegháború során nemzetközi vita tárgyát képező és a Szovjetunió által leginkábbis a pokolba kívánt történetet.
A regény filmre adaptálásának ötlete már a korai '60-as évektől fogva terítéken volt, miután Paszternak 1958-ban elnyerte az Irodalmi Nobel-díjat is művéért és ezáltal rövid időn belül a Hidegháború egyik kommunizmus-ellenes szimbolúma lett. Egyúttal afféle nemzetközi celebritás is, leszámítva a Szovjetuniót és a keleti blokk országait, ahol egyenesen közellenségnek volt kikiáltva. Eztán a leendő filmváltozat, mint a nyugat egy potenciálisan hathatós propaganda-eszköze, természetesen könnyedén zöld utat kapott. A kivitelezésnek a hátterében álló Carlo Ponti olasz producer, már a kezdettől fogva a nagyköltségvetésű darabok ászának számító Lean-t szánta rendezőnek, aki az Arábiai Lawrence (kritika itt) elsöprő nemzetközi sikere nyomán lényegében immáron azt alkothatott, amit csak akart. Márpedig a mester akkoriban állítólag egy kevésbé akciódús, drámaibb anyara vágyott, így utóbb nem is volt kérdéses, hogy elvállalja a nagy port kavaró Zsivágó direktolását. A gyakoraltilag általa felfedezett Omar Sharif már a produkció előkészületi fázisától kedzve képbe volt véve, habár eleinte nem mint a címszereplő doktor, hanem mint az egyik mellékkarakter; Pasha megformálója. A casting során azonban, habár olyan nevek is felmerültek és megfordultak Lean-éknél audiencián, mint Peter O'Toole, Max von Sydow, Paul Newman és Michael Caine, végül mégiscsak az ifjú Sharif kapta meg a szerepet. Az ugyancsak emblematikus női kakarter; Lara a kor egyik legfrissebb tehetségének minősülő Julie Christie-é lett, míg a mellékszerepekben a veterán színész Rod Steiger, a még friss hús Geraldine Chaplin (Charlie Chaplin akkortájt mindössze 20 év körüli lánya), illetve David Lean egyik kedvence: a sokoldalú Alec Guinness domboríthattak.
A cselekményt szépen keretbe foglalja az éppenhogy Alec Guinness által megformált KGB-tábornok; Yevgraf Andreyevich Zhivago magánnyomozása révén előkerített és kifaggatott Tonya Komarova (Rita Tushingham), akiről méltán feltételezi, hogy az unokahúga. Maga a fő történetszál Yuri Zsivágóval, egészen annak a gyermekkorától végigkövetve életét, lényegében egy roppant falshback formájában kerül bemutatásra, mely utóbb a teljes filmen átível. Ebből ismerhetjük meg a karaktert magát, az immáron árvaként az édesanyja halálát követően annak barátaihoz; a Gromeko-családhoz kerülését, a későbbi medikus-éveit, az I. világháború alatt teljesített katonaorvosi korszakát, majdan a már a "dicsőséges októberi forradalom" okozta keserves meneküléses időszakát. Mindeközben, habár Yuri gyakorlatilag kiskoruktól kezdve szerelmes a vele egykorú, egyszersmind majdhogynem a húgának is számító Tonyába (Geraldine Chaplin), mégis az életútját nemegyszer keresztezi Larissa "Lara" Antipováé, akivel aztán az évek és évtizedek során lélekben elválaszthatatlanokká válnak. Miként az érme két oldala, úgy kényszerülnek létezni ők ketten hol együtt, hol külön-külön. Ezalatt Zsivágónak nem csupán az új, marxista–leninista rezsim generálta egyre keményebb nélkülözéssel, de a minden igyekezete ellenére önmaga és a két szépség számára létrehozott szerelmi háromszöggel is meg kell birkóznia. Nincs tehát könnyű helyzetben...
A film nagyszerűsége és igazi ereje négy fő faktorban rejlik: ezek az alakítások, a történetvezetés, a fényképezés és a zene. Az Omar Sharif - Julie Christie - Geraldine Chaplin trió kiváló és a kialakuló konfliktust is példásan reprezentálják, melynek speciel érdekessége az, hogy noha Lara tudatában van annak, hogy Zsivágó családos ember, illetve Tonya is rájön, hogy Yuri "csalja őt", mégis, egyikük sem neheztel rá egy cseppet. Márpedig ezt hitelesen visszaadni nem kis feladat, de a filmben az egész helyzet valahogy olyan természetesen van ábrázolva és a gyötrelmes körülmények olyannyira mély hatással vannak a karakterekre, hogy a szituáció hitelessége ezáltal ratifikálódik. A néző maga is idővel ráébred arra, hogy egyszerűen mindannyian megbecsülik és elfogadják azt amilyük és akijük van, hovatovább a tényt, hogy a Yuri és Lara közt keletkezett szerelmet nem képesek és nem is lehet kontrollálni. Ezt és a Zsivágó felnőttkorán átívelő történetet teszi példásan koherenssé David Lean és csapata, hiszen remekül éppítik fel a vitathatatlanul nagy időintervallumot felölelő, epikus történetet. Ehhez elengedhetetlen tényező volt a Lean-nel már a Lawrence-en is együtt dolgozó Robert Bolt forgatókönyvíró és az ő, a regényből kialakított remek szkriptje. Továbbá a siker és a vizuálisan lenyügőző végeredmény egyik kulcsfigurájának bizonyult még az a Freddie Young operatőr is, akivel már ugyancsak másodízben kollaboráltak és akinek a főként a festői tájakat reprezentáló pazar felvételei, egytől-egyig mesébe illően hatnak.
Mindazonáltal akad a mű kapcsán egy minden más egyéb felett álló, az összhatást a legnagyobb mértékben befolyásoló tényező: ez nem más, mint a fentebb már említett zene. A muzsika ugyanis, amit a Lean korabeli "házi zeneszerzőjeként" is elkönyvelt francia Maurice Jarre (Út Indiába, A kis szemtanú, Ghost), aki utóbb a Doktor Zsivágó hanganyagáért 1966-ban kiérdemelete a maga második Oscar-ját (az elsőt természetesen az Arábiai Lawrence-ért kapta). Igazság szerint maga a kompozíció rettentő egyszerű: miként a legnagyobb filmzenék egy jelentős részének esetében, úgy itt is egy főtéma, azon belül is egy vezérmotívum köré épül a komplett zenemű, mely aztán a cselekmény során több, eltérő formában vissza-visszatér. Ez a téma pediglen nem más, mint a mára már tulajdonképpen a filmen is túlmutató "Lara's theme" (magyarul: Lara témája), mely mind a mai napig alapjában határozza meg a művet. Ha szigorú akarnék lenni, azt mondanám, hogy ez a szerzemény jelentősebb is mint maga a mozgóképes forrása... Hogy miért? Nos azért, mert a manapság ezt halló emberek többségükben noha szinte kivétel nélkül ismerősen fogadják a dallamot, mégis, azzal már nincsenek tisztában, hogy ez eredendően a Doktor Zsivágó melódiája vala.
Doktor Zsivágó (Doctor Zhivago, 1965) – Értékelés: 10/8.5 raptor
- Rendezte: David Lean
- Szereplők: Omar Sharif, Julie Christie, Geraldine Chaplin, Alec Guinness
Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!
Utolsó kommentek